A politikusok ritkán ismerik el, mennyire elszakadtak az átlagemberektől, a munkásosztálytól. A demokraták igyekeztek is Kamala Harrist és alelnökjelöltjét, Tim Walzot úgy feltüntetni, mint akik „egyszerű amerikaiként” nőttek fel, szembeállítva a gazdagsággal, amelybe Donald Trump beleszületett. Nem véletlen, hogy a Demokrata Párt olyan sztorikkal erősíti a narratívát, mint például Harris McDonald’s-sztorija (amelyről bebizonyosodott, hogy nem igaz) vagy Walz katonai múltjának sűrű emlegetése (persze csak addig, amíg napvilágra nem került, hogy egy iraki küldetés előtt leszerelt, cserben hagyva az embereit).
Donald Trump leendő alelnökének, J. D. Vance-nek nem volt szüksége kitalált történetekre. Volt sajátja, mégpedig olyan, amivel amerikaiak milliói éreztek közösséget, és ami alapján aligha gondolta volna bárki is, hogy egy napon az Egyesült Államok történetének legfiatalabb alelnöke lesz belőle.
Hosszú az út a mélységből a Trump-adminisztrációig
Amerika leendő második emberének történetét nem lehet megérteni anélkül, hogy először a családja történetéről ne ejtenénk pár szót. Anyai nagyszülei családja Kentucky keleti részének dombvidékéről származik, ahol csodálatos tájon, de nagy szegénységben éltek az emberek generációk óta. Ez elől költöztek a nagyszülők a második világháború utáni korszak gazdasági fellendülése idején az ígéretesebb jövővel kecsegtető Ohióba – csakhogy a reményeik nem váltak valóra, a család mindennapjait pedig beárnyékolta az alkoholizmus, a droghasználat és az erőszak.
Mindennek volt az áldozata Vance édesanyja, Beverly Aikins is, akit fia úgy jellemzett, hogy sok tekintetben csodálatos ember volt, de saját gyermekkora miatt küzdött a démonaival. Számos férfi volt az életében, összesen ötször ment férjhez, és kábítószer-problémája miatt nem volt valódi szülő-gyermek kapcsolata a fiával, akit jórészt a nagyszülők neveltek fel.
A leendő alelnök 1984. augusztus 2-án született egy rozsdaövezetbeli ohiói kisvárosban. Az édesapja után a James Donald Bowman nevet kapta, de még gyermekkorában az anyja megváltoztatta James David Hamelre. A J. D. Vance nevet, ahogyan ma ismerjük, már felnőttként, a házasságkötése előtt vette fel.
Vance 12 éves volt, amikor átélte élete egyik meghatározó élményét. Édesanyja eljött érte a nagymamájához, hogy elvigye kirándulni, mintegy kárpótolva azért, hogy nem volt folyamatosan mellette. Csakhogy az utazás során egyszer csak felgyorsított, és azt mondogatta a fiának, hogy összetöri az autót, és megöli mindkettejüket. A fiatal J. D. erre hátramászott, amivel kellően feldühítette az anyját ahhoz, hogy lehúzódjon és megálljon. Mivel attól tartott, hogy nagy verést kap, J. D. ezután kimászott az autóból, és addig futott, amíg egy házhoz nem ért.
Az eset után az édesanyját letartóztatták, a fiatal fiú pedig szörnyű választás elé került: ha elmondja az igazat a hatóságok kérdéseire, kiszakítják a családjából, és nevelőszülőkhöz kerül. Ezért aztán a bíróságon letagadta, hogy az édesanyja bármivel is fenyegette volna. Végül a nagymamájánál maradhatott.
Az egész közösséget egyre súlyosabban érintő drogprobléma rá sem maradt hatástalan. Tizenhárom-tizennégy éves lehetett, amikor maga is kipróbálta a kábítószert, de a nagyanyja időben észrevette, és egy életre elvette tőle a kedvét.
Szintén a nagyanyja volt az, aki a hit fontosságát megtanította neki, azonban mivel ő fenntartásokkal viseltetett az intézményesült egyház iránt, a templomi közösség erejét akkor tapasztalhatta meg a kis J. D., amikor egy rövid ideig az apjával élt.
A középiskola után Vance beállt a haditengerészethez, és megjárta Irakot is. Miután leszerelt, először az Ohiói Állami Egyetemre ment, majd a patinás Yale Egyetem jogi karára. Eleinte kissé idegennek érezte magát az elit intézmény falai között, azonban már az első ott töltött évében felfigyelt rá az egyik professzora. A tehetség pedig utat talált magának, az alábbi videón már az látható, ahogy Vance büszkén veszi át a szót Donald Trumptól az elnökválasztási eredményvárón.
