– Nagyon világosan mondom: fel kell készülnünk a háborúra. Ez a legjobb módja annak, hogy elkerüljük a háborút – erről beszélt a minap Mark Rutte.
A NATO-főtitkár közelmúltbéli figyelmeztetése aggodalmat tükröz Oroszország agresszív magatartása miatt. – Nem mutathatunk gyengeséget Oroszországgal szemben – hangsúlyozta Rutte.
A NATO-főtitkár szerint a béke többé nem magától értetődő, és ennek érdekében nagyobb szolidaritásra szólította fel a szövetség partnereit.
Európa az elmúlt harminc évet egy kegyelmes békehelyzetben élte át, ami elkényelmesítette az európai államokat. A békét és a gazdasági fejlődést magától értendő adottságnak gondolják az európai társadalmak
– mondta el lapunknak Csiki Varga Tamás, az NKE Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa.
Európa elszokott attól a gondolattól, hogy ezért tenni kell. Ez egyfelől az erőforrások oldaláról, másfelől pedig a honvédelmi szerepvállalás és elköteleződés oldaláról értelmezhető.
A szakértő arról is beszélt, hogy a közvélemény-kutatások egészen megdöbbentő adatokat mutatnak egyes európai államokban a lakosság vonatkozásában. Van ahol csupán 40 százalék vagy annál alacsonyabb azok száma, akik részt vennének a honvédelemben. Erőforrásoldalról pedig a gazdasági válságok után véges mennyiségű erőforrásból kellene a védelmi költségvetést kigazdálkodni.
Egy világrend változási folyamatot is látunk az elmúlt 10-15 évben. Vannak olyan országok, amelyek meg akarják védeni a fennálló rendet, ezek nyilván azok, amelyek előnyt élveznek ebből a világrendből. Ezek döntően a nyugati országok és vannak olyanok, amelyek meg akarják változtatni ezt az ún. status quót. Ezek a kihívó hatalmak, Oroszország és olyan regionális és globális nagyhatalmak, mint Irán és Kína, amelyek megkérdőjelezik nemcsak az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak a vezető szerepét, hanem alapvetően azok bizonyos szabályait.
A szakértő szerint ebben a keresztmetszetben van Európa kellemetlen helyzetben, mert a szomszédunkban is vannak olyan problémák mint az orosz–ukrán háború, délen pedig a migrációs, a társadalmi és egyéb kihívások. Ezek különálló válaszokat igényelnek.
A NATO-tagállamok közötti tehermegosztás kérdése
A felhívás Mark Rutte részéről a NATO-tagállamok felé ebbe a kontextusba illeszkedik bele. Ennek az az előző üzenete, hogy át kell állni egy háborús gondolkodásmódra, fel kell készülni ugyanis arra, hogy mi van akkor, ha az a béke, amit megszoktunk az már nem lesz többé
– mondta el a szakértő.
Mark Rutte azt hangsúlyozta, hogy „a terhet igazságosan kell elosztani Európa és az Egyesült Államok között”. A NATO főtitkára arról is beszélt, hogy a védelmi kiadások jövőbeli kvótája „jóval meghaladja majd a két százalékot”. Ez a növekedés azonban komoly terhet ró az egyes tagállamok költségvetésére.
A védelmi kiadások növelésére való hajlandóság attól függ, hogy mennyire érzi egy állam magát fenyegetve
– mutatott rá a szakértő.
A NATO-n belül is ez a különbség. Akik közel vannak Oroszországhoz, a baltiak, lengyelek, skandinávok, azok nem 2022 hanem már 2014 óta sokkal dinamikusabban fejlesztik védelmi képességeiket és növelik a védelmi kiadásaikat. A baltiak már tavaly is három százalék körül költöttek, a lengyelek négy százalék fölött. Trump és Rutte felszólítására őket nem zavarná az ötszázalékos iránycél sem, sőt a baltiak akár hat százalékot is költenének.
– Akik távolabb vannak, azok kevésbé szeretnék ezt a célt elérni, az ötszázalékos iránycél azonban összességében nagyon ambiciózus vállalás, és inkább csak tárgyalási alap, de a 3-3,5 százalék a jelenlegi politikai helyzetben reális szám.
Csiki Varga Tamás arról is beszélt, hogy 2022-ben, amikor elfogadták az új stratégiai koncepciót, annak hatására a NATO különböző regionális védelmi terveit is újratervezték és -számolták.
Külön van például a skandináv államokra északon, külön a Baltikumra és külön Közép-Európára, ezek jellemzően Oroszországgal kapcsolatos nagy területvédelmi háborúkra vonatkozó tervek
– összegezte a szakértő.
Orosz–ukrán háború
