A látogatás formális célja egy új jelentés összeállítása, amelyre „megfelelő intézkedéseket” kívánnak alapozni a képviselők, s amely szokás szerint beépül majd a Magyarországról szóló jogállamisági országjelentésbe. Erről ír Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója legújabb elemzésében. A szakbizottsági vizit célja azonban messze túlmutat ezen. A korábbi, 2021-es látogatáshoz hasonlóan ismét az a törekvés áll a hátterében, hogy Brüsszel beavatkozzon a magyar belpolitikába és minden lehetséges eszközt megragadjon annak érdekében, hogy az Európa országai számára is sikeres jövőt, követendő példát kínáló konzervatív, patrióta alapokon politizáló erő helyett hatalomra segítse a saját maga által választott ellenzéket: a Tisza Pártot.
Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója elemzésében rámutat, hogy a LIBE bizottság látogatása valójában nem a jogállamiság objektív vizsgálatát szolgálja, hanem hogy az efféle missziók egyre inkább az uniós balliberális erők belpolitikai beavatkozásának eszközeivé válnak.
Az EP hívatlan küldöttei ismét Magyarországon
A LIBE bizottság legutóbb 2021-ben járt Magyarországon, hivatalosan azzal az indokkal, hogy a magyar jogállamiságról tájékozódjon, és információt szerezzen arról, változott-e valamit annak helyzete a 2018-ban elindított, úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás óta. Akkor az Európai Parlament küldöttei kicsit több, mint fél évvel az országgyűlési választásokat megelőzően érkeztek Budapestre vizsgálódni. Most egy esztendővel a 2026-os választások előtt, éppen azon a héten teszik mindezt, amikor a magyar Országgyűlés az alaptörvény tizenötödik módosításáról szavazott.
„Az Állampolgári Jogi Bizottság küldöttsége (LIBE) Budapestre utazik, hogy megvizsgálja a magyarországi fejleményeket az uniós értékek, a bírói függetlenség, a média és a tudományos szabadság, az átláthatóság és a korrupcióellenes intézkedések, a civil társadalom helyzete, valamint az LMBTIQ-személyek jogai körül a bizottság legutóbbi, 2021.októberi országos látogatása óta” – listázza az Európai Parlament hivatalos közleménye a látogatás során vizsgálandó, meglehetősen szerteágazó kérdésköröket. Összehasonlítva az akkori programtervet az ideivel, jelentős azonosságokat találunk, hiszen a brüsszeli recept mit sem változott három év alatt. A LIBE-delegáltak akkor is és most is jelentős részben különböző, a nemzeti kormány megdöntésére törekvő és valójában politikai tevékenységet végző álcivil szervezetekkel, az ellenzéki média képviselőivel, ellenzéki politikusokkal kívántak találkozni, és szinte kizárólag az ő egyoldalú állításaikat tartották helyesnek megismerni.
A LIBE bizottság látogatása tehát nem szakmai jellegű tényfeltárás, hanem egyértelmű politikai akció, amelynek célja, hogy legitimációt biztosítson a baloldali európai elitek számára kedvező narratíváknak.
Brüsszeli vádak az ellenzéki kampánycélok szolgálatában
Annak idején már a programterv egyértelművé tette, hogy a látogatás célja a magyar választásokba való beavatkozás, a gyanú pedig egyértelműen beigazolódott, amikor a küldöttség akkori vezetője, a francia zöldpárti Gwendoline Delbos-Corfield kifogásolni kezdte a magyar választókat és azok akaratnyilvánítását, kiemelve, hogy annak alapján a magyar egyfajta egypártrendszer, az egyoldalúság „gátja lehet a tisztességes választásnak”, ahol pedig ilyen van, az gyakorlatilag nem is lehet demokrácia.
Az új baloldali Magyarország-felelős, Strik talán még ennél is tovább ment: Magyarország vétójogának felfüggesztését, illetve a magyar soros elnökség teljes eltörlését követelte, kiállt az uniós források teljes befagyasztásáért, miközben minden, akár álhírre alapuló sajtóhírnek is rendre felül és egyből az Európai Bizottsághoz fordul, mielőbbi intézkedést kérve.
Az e heti látogatást megelőzően már meg is kereste az Európai Bizottságot egy parlamenti kérdéssel, amelyben éppen a héten elfogadott alaptörvény-módosítás kapcsán hivatkozik a brüsszeli fellépés szükségességére: „Kifejezte-e a Bizottság aggodalmát a magyar kormánnyal szemben, hogy a módosítástervezet valószínűsíthetően összeegyeztethetetlen az uniós joggal, és végrehajt-e szankciós intézkedéseket, ha ezt a módosítási tervezetet elfogadják?” Ezzel párhuzamosan rendszeresen méltatja az új lengyel kormányt, amely szerinte „már a jó oldalon áll”.
A 2021-es LIBE-látogatásról szóló, november végén bemutatott küldöttségi jelentés az Európai Parlament és a magyar ellenzék politikai elvárásainak tökéletesen megfelelő képet mutatott a hazai jogállamiságról. „A helyzet sajnálatos módon 2018 óta nem javult – inkább romlott. A látogatás során a küldöttség rendkívül aggasztó konkrét esetekről kapott tájékoztatást. Továbbra is komoly aggályokra adnak okot az igazságszolgáltatás függetlenségét és a média szabadságát érő fenyegetések. A rendkívül elterjedt korrupció a jelek szerint párhuzamos állam létrejöttéhez vezetett, és a fellépés vele szemben a független igazságszolgáltatási rendszer hiányában szinte lehetetlen.”
A jelentésben megfogalmazott vádak – még ha eredménytelenül is – de tökéletesen kiszolgálták a hazai baloldal aktuális kampánycéljait.
Ráadásul ezeket az állításokat szinte szó szerint, megcáfolhatatlan igazságként emelte át először az Európai Parlament, majd az Európai Bizottság 2022-es jogállamisági országjelentésébe. „A jelentés következtetései egyértelműek és visszavonhatatlanok: Magyarország többé nem demokrácia. – fogalmazott az Európai Parlament 2022-ben a hazánknak járó források felfüggesztését követelő határozatában. Mint ismeretes, a követelésnek néhány héttel később eleget is tett az Európai Bizottság, majd a Tanács. Az uniós források teljes körű feloldásának kérdése pedig a Magyar Kormány következetes erőfeszítései ellenére azóta sem megoldott, hiszen nem ténybeli, hanem politikai okai vannak, s mint arról az elmúlt napokban teljes bizonyossággal meggyőződhettünk, ezekkel a megszorító intézkedésekkel és a mögöttük húzódó politikai okokkal Brüsszel ismét az aktuális hazai ellenzék kampánycéljait szolgálja.
Romló életminőségre épített hatalmi ambíciók
„Magyarként azt kell mondanom, hogy [a jogállamisági eljárás] nagyon hatékonynak bizonyult, mert megközelítőleg 21 milliárd eurót függesztettek fel, és ebből egymilliárd már el is veszett a magyarok számára. És ennek nagyon súlyos hatása volt a magyar államra, mivel nem tud befektetni a közszolgáltatásokba.
Természetesen nem tudja támogatni a magyar gazdaságot, és nem tud extra szociális szolgáltatásokat nyújtani az embereknek. Úgy értem, csak hogy pár példát hozzak, az RRF programból 50 kórházban lehetett volna felújítást végezni, amiből nem lett semmi” – fogalmazott pár nappal ezelőtt Kollár Kinga, a Tisza európai parlamenti képviselője, majd összegzésként megismételte: „nyugodtan mondhatjuk, hogy a kondicionalitási eljárás nagyon hatékony, nagyon hatékonyan befolyásolja a magyarok mindennapi életét”.
A Tisza Párt uniós képviselője összességében úgy értékelte a helyzetet, hogy „ennek van pozitív oldala: a magyar emberek romló életminősége erősítette az ellenzéket. És emiatt én… én… én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban”.
Nem meglepő, hogy Brüsszel szívesen asszisztál egy olyan párt támogatásához, amely önazonosságát brüsszeli jelentésekre, legitimációját „a magyar emberek romló életminőségére” igyekszik alapozni, politikai képlékenységét, ötlettelenségét és hiteltelenségét pedig az uniós intézmények zsarolási potenciájával próbálja kompenzálni, miközben abban reménykedik, hogy külföldről behívott erők támogatásával megdöntheti Európa legsikeresebb nemzeti konzervatív politikai erejét, a magyar kormánypártot. Az Európai Unió azonban valójában sokat kockáztat mindezzel, hiszen az az uniós polgár, aki azt tapasztalja, hogy saját hazájában a korrupcióval terhelt Európai Parlament hívatlan küldöttjei önkényes megállapításokat tesznek, melynek következtében ő maga nem részesülhet az unió pénzügyi előnyeiből, vagy éppen gyermekét kizárják az EU oktatási programjából, az Európai Unióra nem a jogállamiság letéteményeseként, hanem az igazságtalanság forrásaként tekint majd.
Magyarország közel húsz esztendővel ezelőtt azért lépett be az Európai Unióba, hogy a tagságból eredő demokratikus eszközök segítségével részt vehessen az ott születő döntésekben. Húsz esztendővel ezelőtt az unió a viták rendezésének méltányos és demokratikus lehetőségét kínálta. Ma, a magukat alig titkolt felsőbbrendűséggel a demokrácia és a jogállamiság letéteményeseinek tartó európai parlamenti képviselők országlátogatásokon alakítják ki véleményüket Magyarországról, állításaikat pedig megcáfolhatatlan tényként kezeli a brüsszeli döntéshozatali rendszer. Méltatlan, hogy ma Európában egy sikeres tagországgal, egy olyan európai, szabadságszerető nemzettel, egy aktív, cselekvőképes kormánnyal szemben, amely az Európát szellemileg ma domináló liberális és baloldallal szemben világos alternatívát kínál, hazug, pártos, nyomásgyakorló eszközök egész sorát vessék be. Több tiszteletet Magyarországnak! Azokról a politikusokról pedig, akik erre a brüsszeli fellépésre egy párt teljes önazonosságát alapozzák, a magyar emberek döntenek majd, akik elvárják képviselőiktől, hogy parciális pártérdekből ne a saját hazájuk és az itt élő emberek érdekei ellen dolgozzanak.
Aki a hatalomért cserébe saját hazája érdekei ellen fordul, nemcsak a választók bizalmát, hanem a nemzeti önrendelkezés eszményét is elárulja.
