A bíróság szerint a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló rendeletre hivatkozott, amely kimondja, hogy az EU szervezeteinek minden dokumentuma nyilvánosan hozzáférhető. Ha egy hatóság kijelenti, hogy egy bizonyos dokumentum nem létezik, azt először igaznak kell tekinteni. Ez a feltételezés azonban megdönthető.
A felperes lap releváns bizonyítékokat nyújtott be arra, hogy Von der Leyen és Bourla többször is leveleztek egymással, ezzel megcáfolva a bizottságnak a dokumentumok létezését tagadó érvelését. A bírósági eljárás során a bizottság jogászai végül elismerték az üzenetek létezését, bár korábban még azt is vitatták, hogy azok dokumentumnak minősülnek-e.
Nem tagadjuk, hogy [az üzenetek] léteznek
– jelentette ki némi meglepetésre Paolo Stancanelli, a bizottság képviselője. A bírói testület szerint az Európai Bizottság nem tanúsított megfelelő gondosságot az üzenetek kezelésében. Az egyik bíró, Paul Nihoul pedig egyenesen zavarosnak nevezte a bizottság által a bírósághoz benyújtott anyagot.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!