Már a Politico is Von der Leyen fejét venné

Botrány botrányt követ az Európai Unió intézményeiben, mégis ritkán vonnak felelősségre bárkit a legfelsőbb szinteken. Ezúttal Ursula von der Leyen került célkeresztbe, miután a jobboldali elfogultsággal aligha vádolható Politico is éles hangú cikkben bírálta az Európai Bizottság elnökét és az átláthatóság teljes hiányát.

Ursula von der Leyen Forrás: AFP

Von der Leyen elnöksége alatt mélyül a válság

A cikk szerint az egyik legsúlyosabb ügy éppen Von der Leyen személyéhez kötődik. A Covid-járvány alatt a bizottság elnöke a Pfizer vezérigazgatójával váltott szöveges üzeneteket, miközben a céggel minden idők legnagyobb uniós közbeszerzése zajlott, ezzel a Magyar Nemzet is részletesen foglalkozott. Az Európai Unió Törvényszéke nemrég úgy ítélte meg, hogy a bizottság jogsértően tartotta vissza ezeket az üzeneteket a nyilvánosságtól.

Nem mondom, hogy a fejétől bűzlik a hal ebben az esetben, de nyilvánvalóan jelen van egy kultúra, amely akadályozza az átláthatóságot

– nyilatkozta Herwig Hofmann, a Luxembourgi Egyetem professzora a Politicónak. A „Pfizergate” néven elhíresült ügy jól példázza azt a működésmódot, amelyet a lap kollektív elszámoltathatatlanságként ír le: nincs következmény, nincs felelősségre vonás, és nincs politikai akarat a rendrakásra.

Intézményi bénultság

A Politico nem csupán egy-egy konkrét botrányt említ: a cikk lényegét az a megállapítás adja, hogy az egész brüsszeli rendszerben eluralkodott a „következményeknélküliség” . Henrik Hololei, az Európai Bizottság egyik volt főigazgatója például úgy fogadott el ajándékokat Katartól, hogy közben a testület ezzel az állammal tárgyalt. 

A „jutalma” nem fegyelmi eljárás lett, hanem egy kényelmes tanácsadói pozíció.

A hasonló ügyek nemcsak a jogállamiságot ássák alá, hanem – a Politico szerint – egyfajta Róma bukására emlékeztető hangulatot keltenek, amely visszaigazolja azoknak a politikai erőknek az aggodalmait, akik nagyobb nemzeti szuverenitást és valódi elszámoltathatóságot szorgalmaznak.

A lap sorra veszi a nepotizmus példáit is, például a parlament elnökének, Roberta Metsolának a döntését, amelynek értelmében sógorát nevezte ki kabinetfőnöknek. A döntést csak azért halasztották el hónapokkal, mert akkor robbant ki a „Katargate”.

Az EU különösen elszámoltathatatlan

– idéz egy parlamenti tisztviselőt a cikk, hozzátéve: az uniós rendszer labirintusszerű felépítése megnehezíti a nyilvános kontrollt és az átláthatóságot is.

Von der Leyen ígéretei semmibe vesznek minden reformot

Von der Leyen 2019-es megválasztásakor még azt ígérte, hogy mandátuma során létrehoz egy független etikai testületet, amely valódi jogosítványokkal rendelkezik. Azóta viszont ennek semmi nyoma, sőt az első lépések között szerepelt egy új szabály elfogadása, amely megkönnyíti a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását.

Arra számítok, hogy egy olyan szervet fognak létrehozni, amely passzívan, csak a beérkező panaszokra reagál majd

– mondta Emily O’Reilly, az EU korábbi ombudsmanja. A cikk egyik legkeményebb megállapítása szerint az EU-ban még az a legalapvetőbb demokratikus elv sem érvényesül, hogy a választók választáson „kivethessék a gazembereket” – ahogy Alberto Alemanno, az EU-jog professzora fogalmazott. 

A választók a legtöbb esetben nemcsak a beleszólástól vannak elzárva, de még az információtól is, amely alapján el tudnák dönteni, kiket kellene felelőssé tenni.

Borítókép: Ursula von der Leyen (Fotó: AFP)