Veszélyek kora – Egy világ, ahol egyszerre minden robbanhat

A globális rend, ahol a béke volt az alap, mára széthullott. A 2020-as évek a háborúk korszakát hozták el. Egyszerre zajlanak fegyveres összecsapások több kontinensen is, amelyek kölcsönösen erősítik egymást. Eljött a veszélyek kora, ahol a háború az új norma.

Ukrán Leopard 2A4 harckocsi Forrás: AFP

A második világháború lezárása után kialakult nemzetközi rend – a szabályokon alapuló világrend, a diplomácia elsőbbsége, az erőszaktilalom elve – mára látványosan repedezik. Ami hosszú évtizedekig viszonylagos stabilitást biztosított a világ országai számára, az a 2020-as évek közepére működésképtelenné vált. A geopolitikai erőközpontok újrarendeződnek, a biztonsági garanciák elpárologtak, a nemzetközi jogot egyre nyíltabban figyelmen kívül hagyják, és egyre kevesebb állam hajlandó konfliktusait tárgyalóasztalnál rendezni. A béke, amely egykoron az alapértelmezett állapotnak számított, ma már csak átmeneti, instabil kivétel. Egy új korszakban élünk, eljött a veszélyek kora, ahol sorra robbannak ki a konfliktusok, a világ pedig bizonytalanabb, mint az ezredforduló óta bármikor.

Eljött a veszélyek kora
(Fotó:  AFP)

Európa szívében háború dúl

Az orosz–ukrán háború több mint három éve tart, és bár eredetileg két szomszédos ország területi vitájának indult, mára az egész nyugati világ stratégiai jövőjét meghatározó konfliktussá vált. A tét nem csupán Ukrajna, hanem az európai biztonsági rendszer egésze, a NATO szerepe, a Nyugat egysége és az európai szuverenista–globalista küzdelem jövője. A háború első hónapjaiban a Nyugat példátlan katonai, pénzügyi és hírszerzési támogatást nyújtott Kijevnek, miközben gazdasági háborút indított Moszkva ellen. Azóta azonban a helyzet árnyaltabb lett. 

A frontok megmerevedtek, az ukrán hadsereg kimerülőben, a nyugati közvélemény fárad, a geopolitikai következmények pedig egyre súlyosabbak.

A Magyar Nemzet rendszeresen beszámolt arról, hogy miközben Ukrajna nyugati integrációját gyorsítaná Brüsszel, a háború következményei már a tágabb európai térséget is destabilizálják. Több alkalommal rámutattunk, hogy az ukrán EU-tagság erőltetése komoly kockázatokat rejt a régió nemzeti közösségei – így a kárpátaljai magyarság – számára is. 

Ráadásul nemcsak a konfliktus közvetlen szereplői, hanem más nagyhatalmak is komoly tétként kezelik a háborút. Az Egyesült Államok számára a hitelvesztés elkerülése, Kína számára a Nyugat figyelmének lekötése, Oroszország számára pedig a befolyási övezet újrarajzolása a cél.

A háború így nemcsak terület-, hanem identitásharc is lett – Kelet és Nyugat, nacionalizmus és birodalmi ambíciók, szuverenitás és globalizmus között. S bár egyes nyugati vezetők – köztük Donald Trump amerikai elnök – már nyíltan béketárgyalásokról beszélnek, Brüsszel továbbra is a háborús logikát tartja fenn. A Magyar Nemzet beszámolt róla, hogy előkészítés alatt áll egy újabb csúcstalálkozó, amely akár a béke irányába is mozdíthatná el a folyamatokat. Eközben az EU továbbra is újabb támogatási csomagokat tervez Ukrajnának, s a háborús logika rögzülni látszik a kontinens politikai kultúrájában.

Az orosz–ukrán háború tehát nem elszigetelt esemény, hanem egy korszak szimptómája, a rendszeres konfliktusok időszakának nyitánya. És ahogy a magyar kormány is számos alkalommal hangsúlyozta, ma nem azok állnak a béke oldalán, akik több fegyvert küldenek, hanem akik valódi tűzszünetre és tárgyalásra törekednek. Magyarország álláspontja világos, a háború nem lehet az új normalitás a térségünkben.

A Közel-Kelet ismét lángokban áll

2025. június 13-án hajnalban Izrael nagyszabású légicsapást hajtott végre Irán területén, a hadművelet célpontjai katonai és nukleáris létesítmények voltak. A Rising Lion néven emlegetett izraeli támadást az izraeli hadsereg „precíziós megelőző csapásként” jellemezte, amelynek célja az iráni rakétaprogram és atomfegyver-kapacitás visszaszorítása volt. 

A légicsapásban mintegy 200 izraeli repülőgép közel száz célpontot támadott, és az első hírek szerint a Forradalmi Gárda több magas rangú parancsnoka is életét vesztette.

A térség már a támadás előtt is fokozott feszültségben élt, de ez az akció új szintre emelte az eszkaláció veszélyét. Irán azonnali válaszlépéseket helyezett kilátásba, az iszlám köztársaság külügyminisztériuma szerint „jogos önvédelem” zajlik. Izraelben fokozott polgári védelmi készültséget rendeltek el, repülőtereket zártak le, az ország védelmi minisztere pedig közölte, hogy az iráni nukleáris infrastruktúra megbénítása kulcsfontosságú nemzeti érdek.

A nemzetközi közösség egy része próbálja csillapítani a kedélyeket, mások inkább politikai lehetőséget látnak a fejleményekben. Az Egyesült Államok hangsúlyozta, hogy nem vett részt az izraeli akcióban, de kész megvédeni szövetségeseit, ha Irán megtorló csapásokat indítana. Az orosz vezetés elítélte az izraeli lépést, a Kreml szerint a támadás a közel-keleti stabilitást fenyegeti. 

Eközben a NATO új főtitkára, Mark Rutte arra figyelmeztetett, hogy a konfliktus villámgyorsan regionális háborúvá válhat, és felszólította a feleket az azonnali deeszkalációra.

 Iránnak sok barátja és ellensége van a térségben, ami ahhoz vezethet, hogy két, egymásnak feszülő tömb sorakozik fel Irán és Izrael mögött.

Tajvan a Távol-Kelet forrópontja

A kínai–tajvani viszony mostanra a legfeszültebbek közé tartozik. Tajvan júliusra nagy hadgyakorlatot szervez – a Han Kuang manőveren Kína várható, 2027-es invázióját szimulálják – jelezve, hogy készen állnak a sziget védelmére.

Kína nemcsak hadászati nyomással akarja visszavenni a szigetet, de elméleti és jogi érvekkel – az újraegyesítést „történelmi szükségszerűségnek” állítva be. A tajvani kormány pedig ezzel szemben demokratikus értékeit hangsúlyozza. Kína eközben a világ legnagyobb flottáját építi, amely képes lehet katonák százezreit eljuttatni a szigetre.

Tajvan kulcsfontosságú a modern high-tech iparágak szempontjából, mivel ide koncentrálódik a globális csipgyártás nagy része. Aki ezeket a gyárakat uralja, annak ellenőrzése alá kerül az az alkatrész, amely nélkül sem mobiltelefon, sem autó, sem ballisztikus rakéta nem készíthető.

Afrika konfliktusai elindíthatják a valaha látott legnagyobb népvándorlást

Afrika a 2020-as években a világ leginstabilabb térségei közé került. A kontinens számos országában egyszerre zajlanak etnikai alapú összecsapások, iszlamista felkelések és külföldi hatalmak befolyásolási kísérletei. 

Ezek a konfliktusok gyakran háttérbe szorulnak a világsajtóban, mégis súlyos globális következményekkel járnak, mivel tömeges migrációt, fegyverkereskedelmet és terrorizmust generálnak.

 A Száhel-övezet kulcstérséggé vált, hiszen az innen induló instabilitás közvetlen hatással van Európa biztonságára. Magyarország katonai missziót indított Csádba, ahol önálló magyar kontingens segítette a helyi haderőt. A kormány célja kettős volt: hozzájárulni a helyi stabilitáshoz, és megelőzni a migrációs nyomás felerősödését. A Hungary Helps programban emellett vízügyi, oktatási és egészségügyi fejlesztések is zajlanak, ezek nemcsak humanitárius, hanem stratégiai szempontból is kulcsfontosságúak. Csád mellett azonban más országok is a káosz felé sodródnak. Szudánban 2023 áprilisa óta polgárháború dúl a hadsereg és a félkatonai lázadók között. A harcok főként Kartúm és Darfúr térségét sújtják, több százezer embert kényszerítve menekülésre. A konfliktus súlyos humanitárius válsághoz vezetett, miközben a nemzetközi közösség beavatkozása minimális. 

A szudáni összeomlás veszélye abban rejlik, hogy újabb terrorszervezetek telepedhetnek meg a térségben, amelyek Európa ellen is fenyegetést jelentenek.

A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén ugyancsak tartós válság uralkodik. A ruandai határ mentén fegyveres milíciák – köztük az M23 – rendszeresen összecsapnak a kongói hadsereggel, miközben a lakosság szenvedése elképesztő méreteket ölt. Az ENSZ becslése szerint már több mint hatmillió ember kényszerült lakóhelye elhagyására az évtized eleje óta. A konfliktust fokozza, hogy a térség ásványkincsei – lítium, kobalt – iránti globális kereslet tovább szítja a hatalmi harcot, amelyben nemcsak helyi milíciák, hanem külföldi érdekcsoportok is részt vesznek.

Láthatatlan frontvonalakon is dúl a harc

Az USA és Kína, valamint Oroszország és a NATO között immár nyílt titok a technológiai és hírszerzési verseny, egy olyan csendes háború, amelynek fegyverei láthatatlanok, de hatásaik annál valósabbak. 

A kibertérben zajló akciók – hekkertámadások, választási manipulációk, dezinformációs kampányok és mesterséges intelligenciával vezérelt adatgyűjtés – közvetlenül befolyásolják az államok biztonságát, sőt, a társadalmak mentális állapotát is.

A globális dominancia ma már nem csupán a gazdasági vagy katonai erőről szól, hanem arról is, hogy ki képes uralni az információáramlást, kinek van hozzáférése a stratégiai adatokhoz, és ki tud gyorsabban reagálni a digitális térben zajló fenyegetésekre. Ez a láthatatlan front minden állam számára kihívást jelent, de különösen azoknak, amelyek ragaszkodnak szuverenitásukhoz a globális technológiai birodalmakkal szemben.

Eljött a veszélyek kora

A világban zajló háborúk nem elszigetelt konfliktusok, hanem egymást erősítő és egymásra reagáló folyamatok részei. Ha Izrael katonai akciót indít, Oroszország kapva kap az alkalmon, hogy a nyugati kettősmércét emlegesse. Ha Tajvan elbukna, az eltökéltebbé tenné Oroszországot Kelet-Európában. Ha Afrika újabb államai omlanak össze, a migrációs nyomás megnöveli Európa politikai és biztonsági sérülékenységét. A világ rendszerként működik, de rendszertelenül és kiszámíthatatlanul. 

Az egykori nemzetközi rend szabályai felbomlóban vannak, és az államok reakciói egyre inkább ad hoc módon, taktikai érdekek mentén történnek.

Mindez nemcsak a geopolitikai stabilitást ássa alá, hanem a társadalmak lelkiállapotát is. A háború mára nem rendkívüli esemény, hanem állandósult valóság. A béke nem alapállapot, hanem kivétel lett. És ahogy ez a helyzet rögzül, úgy lesz egyre több a félelem, és egyre kevesebb a bizalom. Az emberek elveszítik hitüket a nemzetközi intézményekben, a politikai vezetőkben és végső soron egymásban is.

Borítókép: Ukrán Leopard 2A4 harckocsi (Fotó: AFP)