– Magyarország 10 éve védi az ország és Európa határait. Miért fontos ma is a szigorú határvédelem és az a migrációs politika, amelyet Magyarország képvisel?
– Azért, mert a migráció gyorsan ölő méreg – az Alapjogokért Központ azért indított a bevándorlás veszélyeire figyelmet felhívó kampányt a röszkei csata évfordulójára időzítve, hogy bemutassuk: ez ügyben csak egyszer lehet rosszul dönteni. A jogi és fizikai határzárnak, a „zéró migráns” politikájának köszönhetően ma Magyarország biztonságos hely, de egy rossz választás, és mi is bevándorlóország leszünk. Nézzük meg, mi történt Nyugat-Európával pár évtized alatt!
Nemtörődömségből vagy szűklátókörűségből – és ez még a méltányosabb feltételezés – úgy döntöttek, hogy a munkaerőpiaci és demográfiai problémákat nem családtámogatással, hanem migrációval fogják kezelni.
És a bevándorlók első generációja még hálás is volt. Csakhogy közben Európa szellemileg kiüresedett, pontosan kiüresítette önmagát: megtagadta múltját, történelmét és hagyományait valamiféle tragikusan hülyén értelmezett bűntudatkultúra meg politikai korrektség miatt. Közben egyre nőtt a bevándorlók száma – akik erős kulturális kódrendszerrel és vallási, főleg muszlim tradíciókkal érkeztek ide –, akik azzal szembesültek, hogy itt nincs is mihez integrálódni, a modern, „semleges” Európa igazából nem tiszteletre méltó. Majd mikor létszámuk elért egy kritikus határt, birtokba vettek külön városrészeket, megszervezték saját közösségeiket, és nyilvánvalóan elutasítva az itteni „nihilizmust”, elkezdték elvetni a szabálykövetés alapvető mércéit is: ennek kifejeződése a terrorizmus, a migránsbűnözés, a templomgyújtogatások, a vandalizmus. Megváltozott az utcakép, átalakul a kultúra, a hétköznapok: harangszó helyett müezzin a jussa a nyugati nagyvárosoknak. Nyugat-Európa elesett. Vége, csá, konyec. Innen már nincs visszaút.
És az igazság ráadásul az, hogy nekünk, magyaroknak 2015 óta két fronton kell küzdelmet folytatnunk. Az egyik front a déli határunkon húzódik, és a határvédelemben résztvevő erők tagjai minden tiszteletünket megérdemlően, saját testi épségüket nem kímélve vigyázzák biztonságunkat. A másik harcvonal Brüsszelben van. Az ottani elit ugyanis a kezdetektől lebontatná velünk a kerítést, mert nekik nem az számít, hogy a magyar falvak, városok biztonságban legyenek, hanem hogy a saját ideológiai rögeszméjük érvényesüljön.
Most pedig a Tisza által is megszavazott migrációs paktummal kerülőutat nyitnának felénk a migránsok számára – ha a déli határon nem engedjük át őket, akkor majd hátulról, a brüsszeli ajtón becsempésznék ide őket. Ez elfogadhatatlan, hiszen a magyar emberek nemzeti konzultációkon és népszavazáson is kifejezték: ebből nem kérnek.
De Manfred Weber, Ursula von der Leyen és a hazai beosztottjaik ebben a kérdésben is a választók túlnyomó többségével mennek szembe. Azért mondja Tarr Zoltán, hogy nem vallhatják be a választásokig, hogy mit csinálnának, mert annak például része a migráció támogatása is.