Ausztria és Németország, mint migránsbefogadó országok

A 2015-ös európai migrációs válság óta Németország és Ausztria a kontinens két legfontosabb befogadó országa közé tartozik. Bár mindkét állam kulcsszerepet játszott a migránsok ellátásában és integrációjában, politikájuk, jogi megoldásaik és társadalmi hozzáállásuk számos ponton eltér. Ausztria és Németország tapasztalata jól mutatja, hogy a migráció kezelése nem csupán határvédelmi, hanem gazdasági, társadalmi és politikai kihívás is.

Kerítés, Ausztria Fotó: JOE KLAMAR Forrás: AFP

Németország migrációs politikája

A válság csúcspontja 2015 szeptemberében következett be, amikor a magyar határzár és a Keleti pályaudvarnál lévő események után több tízezren indultak gyalog Ausztria felé. Németország és Ausztria közösen döntött úgy, hogy beengedi a bevándorlókat. 

Merkel úgy döntött, beengedi őket, noha a dublini rendelet alapján más EU-országok lettek volna felelősek a kérelmek elbírálásáért.

 Németország lehetővé tette, hogy a migránsok előbb belépjenek, és csak később vizsgálják meg kérelmüket. 

A kormány sürgősségi szállásokat, egészségügyi ellátást, nyelvi és munkaerőpiaci integrációs programokat indított.

2015-ben csaknem félmillió, 2016-ban pedig további 750 ezer menedékkérelem érkezett, ami komoly terhet rótt az államra. Az akkori belügyminiszter, Thomas de Maiziere utólag elismerte: voltak pillanatok, amikor elvesztették az irányítást. Utódja, Horst Seehofer a helyzetet az igazságtalanság uralmának nevezte. 

Merkel döntése megosztotta a politikát és a társadalmat. A Zöldek szerint a kancellár helyesen cselekedett, elkerülve a káoszt és humanitárius katasztrófát. A szociáldemokraták elismerték a döntés erkölcsi súlyát, de több egyeztetést vártak volna az uniós partnerekkel. A jobboldali AfD ezzel szemben a törvények megszegését rótta fel, mondván: ha Németország szigorúbban járt volna el, kevesebben indultak volna útnak, és kevesebb tragédia történt volna a Földközi-tengeren.

Zehn Jahre nach „Wir schaffen das“ – Merkel hat „keinen Zweifel“ an ihrer Entscheidung https://t.co/HtVDLReSUu pic.twitter.com/kxGqWdvQwz

— WELT (@welt) August 25, 2025

A társadalom megosztottságát erősítette, hogy a kancellár nem vázolt részletes cselekvési tervet, így a támogatók és az ellenzők között mély szakadék alakult ki.

A kezdeti „üdvözlő kultúra” 2015 végére megtört. A kölni pályaudvaron szilveszterkor elkövetett tömeges támadások és a menekültszállások elleni erőszakos incidensek felerősítették a félelmeket. Az AfD látványosan megerősödött, és 2017-re a Bundestag legnagyobb ellenzéki erejévé vált. Merkel ugyan kitartott a 2015-ös döntés mellett, de 2016-ban már kijelentette: a hasonló helyzet „nem ismétlődhet meg”. A német kormány szigorúbb menekültpolitikát vezetett be, miközben a balkáni útvonal lezárása is csökkentette az érkezők számát.

Óriási gondot okoz a migráció (Fotó: AFP/Robert Michael)

A politikai palettán a migráció erősítette a jobboldali, bevándorláskritikus Alternatíva Németországért (AfD) pártot, amely 2017-re a Bundestag legnagyobb ellenzéki erejévé vált.

Ma a német társadalom továbbra is megosztott: a lakosság mintegy hatvan százaléka úgy véli, hogy az ország sikerrel birkózik meg a kihívással, negyven százalék viszont túlzónak tartja a terheket. Politológusok szerint 2015 véget vetett a politikai közép dominanciájának és radikalizálta a közéletet. Szakértők ugyanakkor kiemelik: az integráció hosszú és nehéz folyamat.

Az osztrák modell 

Ausztria földrajzi helyzete miatt kulcsszereplővé vált a balkáni útvonalon. 2015-ben mintegy 90 ezer menedékkérelmet nyújtottak be az országban, ami lakosságarányosan az EU második legmagasabb értéke volt. A kezdeti hónapokban a hangsúly a humanitárius segítségnyújtáson volt: önkéntesek és civil szervezetek példátlan összefogással segítették a migránsokat, miközben a tartományok és az önkormányzatok között heves viták zajlottak az elhelyezés felelősségéről.

Az állami intézmények nem tudtak lépést tartani a szállás- és ellátási igényekkel. A krízis idején önkéntesek, civil szervezetek és helyi közösségek siettek a bevándorlók segítségére, ugyanakkor tiltakozások is szerveződtek új befogadóhelyek ellen. A válságot súlyosbította a szövetségi, tartományi és helyi szintek közötti felelősségi viták sora: a nemzeti kormány a döntéshozatalért, a tartományok a befogadásért feleltek, a településeknek pedig a gyakorlatban kellett megoldaniuk a migránsok elhelyezését, miközben jogilag alig volt beleszólásuk. 

2015-ben 90 ezer menedékkérelem érkezett, az elhelyezési igény egy év alatt több mint kétszeresére nőtt, sok kisebb település először kényszerült bevándorlók befogadására.

Már 2016-ban szigorítás következett: a kormány felső korlátot vezetett be az új menedékkérelmek számában, erősítette a határellenőrzést és szigorúbb szabályokat alkotott a családegyesítésre. 

Szigorítások jöttek a nyugati országokban is (Fotó: APA/Roland Schlager)

A válság politikai következményekkel is járt: a migránskérdés meghatározta a 2017-es választásokat, a közvélemény a korábbi nyitottságból elutasításba fordult, és jobboldali fordulat következett be, amely a befogadás központosítását és a bevándorlók nagy létesítményekbe telepítését szorgalmazta, miközben csökkentették az integrációs támogatásokat. Mindez kettős folyamatot eredményezett: a befogadásban a helyi szint szerepe csökkent, az integráció terén viszont – az állami források visszavonása miatt – továbbra is a települések és civilek maradtak a kulcsszereplők.

Sebastian Kurz 2017-es hatalomra kerülése után a „rend és korlátozás” politikája vált meghatározóvá: határőrizeti műveletek, gyorsított eljárások, a szociális juttatások csökkentése és az EU külső határainak megerősítését célzó diplomáciai kezdeményezések követték egymást.

Ausztria új menedékjogi törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi, hogy rendkívüli állapot kihirdetése esetén a legtöbb menedékkérőt már a határon elutasítsák, még háborús övezetekből – például Szíriából – érkezőket is. 

Sebastian Kurz fontos döntéseket hozott (Fotó: AFP/Robert Atanasovski)

A belügyminiszter azzal indokolta a szigorítást, hogy Ausztria nem viselheti „az egész világ terhét”, amíg más EU-tagállamok nem vállalnak nagyobb részt. 

A lépés néhány nappal azután történt, hogy a jobboldal előretört az elnökválasztás első fordulójában. Közben Bécs egy 400 méteres határkerítés építését is fontolgatta a Brenner-hágónál az Olaszországból érkező migráció megfékezésére, ami olasz tiltakozást váltott ki. 

Migrants greeted by applause as they arrive in Austria. http://t.co/h6ioHgrTG1 pic.twitter.com/QNXBHH1s7v

— CNN Breaking News (@cnnbrk) September 5, 2015

Két modell, közös tanulság

Németország és Ausztria 2015-ben hasonló kiindulópontról indult, de migrációs politikájuk gyorsan eltérő irányt vett. Merkel Németországa a migránsok befogadását választotta, a határokat nyitva hagyta, majd 2016-tól fokozatos szigorítással – EU–Törökország megállapodás, gyorsított eljárások, határőrizet – igyekezett szabályozni az érkezéseket.

Ausztria ezzel szemben már 2016-ban felső korlátot vezetett be, megerősítette a határvédelmet és szigorúbb családegyesítési szabályokat alkalmazott, majd Sebastian Kurz kormánya a „rend és korlátozás” politikáját tette alapelvvé.

Míg Berlin a humanitárius kötelezettségvállalást igyekezett összeegyeztetni az integrációval, Bécs a visszatoloncolások, a határkerítések és az új, elutasítást könnyítő menedékjogi törvények felé mozdult el.

Borítókép: Kerítés, Ausztria (Fotó: AFP)