Óriás születik
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse Kína, Oroszország, valamint a közöttük fekvő közép-ázsiai államok együttműködését a biztonság területén. A szervezet kezdeti fókuszában a „három gonosz” – a terrorizmus, a szeparatizmus és az extrémizmus – elleni közös fellépés összehangolása állt. A nemzetközi környezet átalakulásával, illetve Kína és Oroszország világrenddel szembeni kihívóként megjelenésével azonban a szervezet funkciói fokozatosan bővültek és átalakultak, különösen a 2010-es évek óta.
Az eredeti hat alapító taghoz teljes jogú tagként csatlakozott India és Pakisztán 2017-ben, 2023-ban Irán, 2024-ben pedig Fehéroroszország. A teljes jogú tagok mellett a szervezetnek két megfigyelő tagja, valamint tizenöt „dialóguspartnere” van. Ez utóbbi kategóriába több dél-, délkelet-ázsiai, illetve közel-keleti ország tartozik, köztük olyan geopolitikailag jelentős államok, mint Törökország és Szaúd-Arábia.
Az SCO a világ legnagyobb regionális szervezetének számít mind az általa lefedett területben, mind pedig a lakosságban. Az SCO-országok a világ területének mintegy 24 százalékát, Eurázsia területének 65 százalékát fedik le, és a világ népességének 42 százaléka lakik a tagállamokban. A szervezet tehát látványosan kinőtte eredeti kereteit, és a változás nem csupán mennyiségi, hanem minőségi értelemben is jelentős. A kezdeti, szűk biztonsági fókusz mára radikálisan kitágult. A tiencsini csúcstalálkozón a kínai házigazdák kiemelték, hogy immár több mint ötven különféle területen zajlik együttműködés a tagállamok között – a mesterséges intelligenciától kezdve a pénzügyeken át egészen a diákcseréig.
Ugyanakkor az SCO-nak jelentős korlátai is vannak. A bővítések következtében a szervezet egyre heterogénebbé vált, ami megnehezíti az együttműködések elmélyítését. Jó példa erre a tagállamok közötti feszültségek, például India és Pakisztán, illetve Kína és India viszonya. Ezek az ellentétek a bizalomhiányt az SCO keretein belül is felerősítik, ezért egyes elemzők a szervezetet nem igazán veszik komolyan.
Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy az SCO-nak nem célja egy NATO típusú katonai szövetséggé vagy egy EU-szerű integrációs szervezetté válni. A szervezet korlátait világosan megmutatta az idei izraeli–amerikai légicsapások esete Irán ellen: bár Irán teljes jogú tag, az SCO semmilyen gyakorlati támogatást nem nyújtott számára, csupán egy közös közleményt adott ki – amelytől ráadásul a legnépesebb tag, India elhatárolódott. Sokkal inkább azokhoz az ázsiai együttműködésekhez hasonlítható, amelyek elsődlegesen kommunikációs platformként szolgálnak, és nem rendelkeznek kiterjedt, intézményesült struktúrával. Az SCO nem törekszik mély integrációra: feladata inkább az, hogy ott, ahol a tagállamok érdekei találkoznak, megkönnyítse az együttműködést. Számos terület ugyanakkor kimarad ebből, ezért nyugati logikával szemlélve a szervezet viszonylag gyengének tűnhet. Az SCO működését azonban jobban meg lehet érteni, ha figyelembe vesszük a benne részt vevő országok politikai hagyományait, mentalitását és a nemzetközi kapcsolatokhoz való hozzáállását, amelyet a szuverenitás mindenek feletti fontossága jellemez.
Jó helyen, jó időben
A szeptember 1-jén befejeződött kétnapos csúcstalálkozó Kína számára egyértelmű diplomáciai diadalt jelentett. Ez volt minden idők legnagyobb SCO-csúcsa, amelyen több mint húsz állam- és kormányfő vett részt, s a tag- és partnerállamok vezetői mellett jelen volt például az ENSZ főtitkára is. A legnagyobb visszhangot azonban az váltotta ki, hogy személyesen megjelent Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint Narendra Modi indiai miniszterelnök, aki hét év után először látogatott Kínába. A csúcson továbbá részt vett Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő is. Lényegében minden, az SCO-hoz kötődő állam a legmagasabb szinten képviseltette magát, ami önmagában is jelentős presztízst biztosított a találkozónak és ezzel együtt a vendéglátó Kínának. Elvégre az emberiség majdnem felének képviselői Peking kikötővárosában, Tiencsinben találkoztak, hogy egy egyre inkább a kínai világértelmezést képviselő szervezet további fejlesztése mellett tegyenek hitet.
A csúcstalálkozó időpontját a kínai fél tudatosan a Japán felett aratott második világháborús győzelem 80. évfordulójához igazította, amelyet Kínában szeptember 3-án ünnepelnek. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy a legfontosabb vendégek – köztük Putyin – ne csak a csúcson vegyenek részt, hanem jelen legyenek a nagyszabású katonai díszszemlén is, ezzel tovább emelve az esemény fényét.
Az ünnepségre olyan vezetők is meghívást kaptak, akik magán a tiencsini találkozón nem voltak jelen, például Kim Dzsong Un észak-koreai vezető, Robert Fico vagy Alekszandar Vucsics. Magyarországot Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztere képviseli.
Globális célok
A házigazda Hszi Csin-ping az eseményt elsősorban arra használta fel, hogy Kína globális kérdésekben képviselt álláspontját hangsúlyozza. A kínai felszólalások kevésbé az SCO konkrét ügyeire, sokkal inkább a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kínai narratíva erősítésére összpontosítottak. Hszi Csin-ping a szokásos paneleket sorolta fel: elítélte a hidegháborús mentalitást, a hegemonizmust és az erőpolitikát – egyértelműen az Egyesült Államokra utalva –, a valódi multilateralizmus fontosságát hangoztatta, valamint egy olyan új globális biztonsági és gazdasági rend kialakítását sürgette, amelyben a globális Dél nagyobb szerephez jut.
Mindezzel Kína meging csak igyekezett a globális Dél természetes vezetőjeként és képviselőjeként pozicionálni magát. Bár az SCO tagjai elvileg egyenrangúak, Hszi Csin-ping Kínát a szervezet középpontjába állította azáltal, hogy mintegy a többiek nevében fogalmazta meg azok igényeit, és bőkezű támogatásáról biztosította őket.
Bejelentette például, hogy idén kétmilliárd jüan (mintegy 280 millió dollár) segélyt nyújt a tagállamoknak, valamint további tízmilliárd jüant bocsát rendelkezésükre hitel formájában az SCO bankkonzorciumán keresztül. Emellett sürgette egy önálló SCO-bank felállítását, amely végképp eltávolítaná a szervezetet eredeti, szűkebb biztonsági fókuszától. Hszi ezen túlmenően meghirdette a Globális kormányzás kezdeményezést, amely a legújabb elem azon kínai kezdeményezések sorában, amelyek célja, hogy Peking saját elképzelései szerint alakítsa a világpolitikai és világgazdasági folyamatokat. Hszi Csin-ping a kínai Övezet és út programot igyekezett összekötni az SCO-val, ami szintén az utóbbi Kína-centrikusságát erősíti.
