SCO-csúcstalálkozó: A főszerepben Kína

A Sanghaji Együttműködési Szervezet tiencsini csúcstalálkozója Kína számára komoly diplomáciai sikert hozott. A folyamatosan változó és feszültségekkel teli geopolitikai környezetben a kínai vezetés a stabilitás, az együttműködés és a kiszámíthatóság képviselőjeként pozicionálhatta magát. A találkozó egyben lehetőséget biztosított Hszi Csin-pingnek, hogy kétoldalú megbeszéléseket folytasson kulcsfontosságú partnereivel, köztük Vlagyimir Putyinnal és Narendra Modival. Az SCO eredetileg viszonylag szűk hatáskörű regionális szervezetként jött létre, mára azonban a kínai külpolitika és az alternatív világrend kiépítésének egyik eszközévé vált, írja a Magyar Külügyi Intézet.

Narendra Modi indiai miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyal a 2025-ös Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) csúcstalálkozója előtt Fotó: Suo Takekuma Forrás: AFP

Az eseményen felszólalt Vlagyimir Putyin is, aki kiemelte Oroszország és Kína szoros stratégiai partnerségét, amelyet a nemzetközi rend átalakításában meghatározónak nevezett. Egyúttal ismét megvédte Ukrajna elleni invázióját, a konfliktus kirobbanásáért pedig az Egyesült Államokat és a Nyugatot tette felelőssé. Beszédében felidézte korábbi alaszkai találkozóját Donald Trumppal, ahol – saját értelmezése szerint – történt némi előrelépés a békefolyamat előmozdítására. Az orosz elnök hangsúlyozta továbbá, hogy Kína és India szerepe kulcsfontosságú lehet az ukrajnai válság rendezésében, ezzel is igyekezve bevonni a két ázsiai nagyhatalmat saját narratívájába.

Eurázsiai triumvirátus

A plenáris ülés mellett Hszi tíz állam vezetőjével folytatott kétoldalú tárgyalásokat, ami tovább erősítette azt a képet, hogy a szervezet középpontjában Kína áll. A legnagyobb nemzetközi figyelem természetesen a Hszi–Putyin–Modi-hármas interakcióira irányult. A három vezető mindegyike külön-külön is tárgyalt a másik kettővel. Putyin és Hszi esetében ez nem meglepő, hiszen Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra kerülése óta mintegy ötven alkalommal találkoztak. A Modi–Hszi-megbeszélés viszont akár áttörést is hozhat az indiai–kínai kapcsolatokban, amelyek az elmúlt években a határincidensek és gazdasági feszültségek miatt erősen megromlottak. 

A találkozóra akkor került sor, amikor az Egyesült Államok Oroszországot, Indiát és Kínát egyaránt különféle szankciókkal sújtja. India és az Egyesült Államok viszonya különösen megromlott, miután a két félnek nem sikerült kereskedelmi megállapodást kötnie, és Washington ötvenszázalékos vámtarifát vezetett be az indiai termékekre. Ez Újdelhit Kína felé terelheti, ami összhangban áll Peking globális ambícióival. A háromoldalú viszony sajátossága, hogy sem India, sem Kína nem ítélte el Oroszország Ukrajna elleni agresszióját, sőt mindkét ország az orosz olaj legnagyobb vásárlójává vált. (Érdekes ellentmondás, hogy az Egyesült Államok emiatt szankciókkal sújtotta Indiát, Kínát viszont nem.) A három vezető közös kézfogós fotója egyértelmű üzenet Washingtonnak: az eurázsiai óriások nem hódolnak be az amerikai követeléseknek, hanem ha szükséges, közösen lépnek fel ellenük.

Putyin Kínában marad a győzelmi ünnepségekre is, ami jelzi a kínai–orosz kapcsolatok mélységét. Tárgyalásaik az SCO-csúcs lezárulta után is folytatódtak, immár a kétoldalú kapcsolatok konkrét kérdéseire összpontosítva. Az orosz delegáció nagysága is a kapcsolatok szoros és komplex jellegét tükrözte: Putyint három miniszterelnök-helyettes és tíz-egynéhány miniszter kísérte el Kínába.

 

Közös nevező

A 2025-ös tiencsini csúcstalálkozó azt jelezte, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezettel kapcsolatos eddigi folyamatok tovább zajlanak. A szervezet mára a világ legnagyobb regionális együttműködésévé vált, amely nemcsak a biztonsági kérdésekben, hanem a gazdasági, technológiai és kulturális dimenzióban is egyre aktívabb szerepet vállal. A csúcs egyértelműen Kína diplomáciai sikerét hozta: Peking képes volt önmagát a stabilitás, a multilateralizmus és a globális Dél képviseletének központi aktoraként pozicionálni. 

Ugyanakkor hiba lenne azt gondolni, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet pusztán Kína vagy a kínai–orosz páros eszközeként működik a nemzetközi politikában. Valójában a többi tagállam csak akkor és annyiban követi Pekinget és Moszkvát, amikor és amennyiben ez a saját érdekeivel összhangban áll. A szervezet laza intézményi keretei lehetővé teszik, hogy a tagok egymástól független külpolitikát folytassanak, és csupán azokban az ügyekben hangolják össze álláspontjaikat, amelyekben valódi érdekazonosság mutatkozik. 

A közös nevezőt elsősorban a jelenlegi világrend kritikája jelenti. Az azonban, hogy az egyes országok mennyiben kérdőjelezik meg a fennálló status quót, erősen változó: egyesek éles konfrontációt vállalnak a Nyugattal, míg mások inkább mérsékeltebb, pragmatikusabb politikát követnek. Az SCO így semmiképpen sem tekinthető egységes tömbnek, mint amilyen a nyugati világ – és belátható időn belül valószínűleg nem is válik azzá. A szervezet fő szerepe sokkal inkább a nemzetközi diskurzus formálásában, valamint a többpólusú világrend narratívájának építésében ragadható meg.

Borítókép: Narendra Modi indiai miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyal a 2025-ös Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója előtt (Fotó: AFP/Suo Takekuma)