A francia jobbközép kapcsolatát a Le Pen-családdal hosszú ideje a teljes elutasítás jellemezte. Jacques Chirac 2002-ben még arra sem volt hajlandó, hogy Jean-Marie Le Pennel kiálljon az elnökjelölti vitára, mondván: „az intoleranciával és gyűlölettel nem lehet vitatkozni”. Sarkozy azonban már másképp látja Marine Le Pent, akit a saját pártjában is egyre többen tekintenek legitim szereplőnek. Bruno Retailleau, a Köztársaságiak vezető politikusa és korábbi belügyminiszter úgy fogalmazott: a Nemzeti Tömörülés „a republikánus ívhez tartozik”, ellentétben a Jean-Luc Mélenchon vezette szélsőbaloldali Engedetlen Franciaországgal (LFI). A párt retorikájával kapcsolatban nemrég parlamenti bizottsági vizsgálat is indult az esetleges iszlamista kapcsolatok miatt.
Ezzel a hangsúly áthelyeződik: mind Sarkozy, mind Retailleau szerint immár nem a Le Pen-család jelenti a legnagyobb veszélyt a francia köztársasági értékekre, hanem a radikális baloldal.
Sarkozy politikai fordulatát a jobboldal körében elterjedt meggyőződés is táplálja: a baloldal és a francia intézményi elit „jogi eszközökkel” próbálja távol tartani riválisait a hatalomtól. Az elmúlt évtizedben három meghatározó jobboldali vezető – François Fillon, Marine Le Pen és most Sarkozy – ellen született ítélet pénzügyi visszaélések miatt. Egyesek úgy vélik: az 1980-as évektől domináns középbaloldali elit próbálja megőrizni befolyását. A Le Canard Enchaîné baloldali hetilap legutóbb Jordan Bardellát vádolta meg azzal, hogy az Európai Parlament médiaképzésre szánt forrásait a Nemzeti Tömörülés 2022-es kampányára irányította át. Egy baloldali szervezet feljelentést is tett, a pártelnök azonban kategorikusan tagadta a vádakat. Szerinte mindez „kiszámított politikai művelet”, amely éppen a kedvező közvélemény-kutatások után indult.
A legfrissebb felmérések szerint Jordan Bardella toronymagas esélyese a 2027-es elnökválasztásnak. Egy másik, hétvégi kutatás pedig „látványos” előnyről számolt be Bardella és Marine Le Pen esetében minden riválissal szemben.
Sarkozy támogatása tovább erősítheti ezt a lendületet, különösen azok körében, akik eddig fenntartásokkal viseltettek a Nemzeti Tömörülés iránt. A volt elnök ugyanis olyan társadalmi rétegekben népszerű – városi, idős, tehetős polgárok körében –, amelyek hagyományosan távol tartották magukat a Le Pen-családtól. Ha Sarkozy áttörést jelent számukra, az komoly választói bázisbővülést eredményezhet Bardellának és Le Pennek. A Nemzeti Tömörülés választási esélyeiről korábbi cikkeinkben már beszámoltunk.
Mindezek alapján egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a 2027-es elnökválasztás történelmi fordulatot hozhat Franciaországban.
A jobboldal úgy érzi: elérkezett az idő a régi tabuk felülvizsgálatára. Hogy végül sikerül-e Bardellának vagy Marine Le Pennek megszereznie az elnökséget, azt több tényező is befolyásolhatja: a politikai ellenfelek stratégiája, a francia gazdaság állapota, és mindenekelőtt az, hogy a folyamatban lévő jogi eljárások miként zárulnak. Abban azonban egyre többen egyetértenek, hogy soha nem állt még ilyen közel a hatalom a Nemzeti Tömörülés vezetőihez.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!