A Sötét Herceg okozhatja a miniszterelnök vesztét?

A brit politikai élet ismét forrong, a Munkáspárt súlyos morális és politikai válságba süllyedt, vezetője, Sir Keir Starmer pedig példátlan nyomás alatt áll. A párt évtizedes, árnyékban meghúzódó befolyásos figurája, Peter Mandelson körül kirobbant botrány egy csapásra magával ránthatja az egész pártot a mélybe. A szavazók bizalma megrendült, a belső lázadás egyre hangosabb, Starmer hivatalban maradási esélyei pedig szertefoszlani látszanak.

Keir Starmer brit miniszterelnök Fotó: AFP

Egyre erőteljesebben inog a baloldali brit miniszterelnök, Keir Starmer széke – hívja fel a figyelmet a The Independent brit napilap.

Peter Mandelson már kénytelen volt távozni a politikából, vajon Keir Starmer is követi? (Fotó: Anadolu/AFP)

A Munkáspárt körüli egyre duzzadó botrány középpontjában Peter Mandelson, a Munkáspárt egykori nagy hatalmú politikusa és Tony Blair korábbi brit miniszterelnök hatalomra kerülésének kulcsfigurája áll. A Sötét Hercegként is emlegetett politikust, korábbi nagykövetet azzal vádolják, hogy kabinetminiszterként érzékeny kormányzati adatokat osztott meg Jeffrey Epsteinnel.

A Mandelson-ügy kirobbanása nyílt lázadást szított a Munkáspárton belül. Számos képviselő úgy véli, Keir Starmer vezetői ideje lejárt, a kérdés már csak az, mikor, hogyan és milyen fájdalmasan ér véget.

Ennek vége

– fogalmazott egy munkáspárti képviselő. A pártvezetés kétségbeesett kísérletei, hogy Starmer helyzetét megmentsék, például a kabinetfőnöke, Morgan McSweeney feláldozásával, akinek szintén szoros kapcsolatai voltak Mandelsonnal, nevetségesnek tűnnek.

Olyan, mintha egy faágat dobnánk egy tomboló folyóba, és azt remélnénk, hogy gáttá válik

– jellemezte egy másik képviselő a helyzetet. 

Starmer kénytelen volt meghátrálni a Mandelsonnal kapcsolatos ellenőrzési dokumentumok nyilvánosságra hozatala ügyében, ami tovább mélyítette a bizalmatlanságot mind a párton belül, mind a választók körében.

A kormányzat próbálkozásai a válság kezelésére balul sültek el. A Mandelsonra vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra hozatala körüli huzavona, különösen a nemzetbiztonsági indokra való hivatkozás egyértelműen eltussolásgyanússá tette az ügyet. Angela Rayner vezetésével a Munkáspárt képviselői nyomást gyakoroltak Downing Streetre, kikényszerítve a teljes nyilvánosságot, ami újabb megaláztatást jelentett Starmer számára.

A helyzetet csak súlyosbította Starmer ötlete, hogy a megalázó visszavonulás után egy nappal „a tisztességes és toleráns Nagy-Britannia védelmezőjeként” lépjen fel egy sajtótájékoztatón. Ezt a lépést, amelyet eredetileg Nigel Farage Reform UK pártja elleni kampánynak szántak, döbbenet fogadta a pártján belül.

Nem hiszem el. Ki mondta neki, hogy ez jó ötlet?

– tette fel a költői kérdést egy képviselő.

A botrány messzemenő következményekkel járhat a Munkáspárt választási esélyeire nézve. Attól tartanak, hogy a folyamatosan szivárgó információk beárnyékolják a közelgő időközi választásokat, valamint a májusi helyi és regionális parlamenti választásokat. A belső információk szerint a Munkáspárt győzelmi esélyei drámaian csökkentek. A párt képtelen hatékonyan kommunikálni saját üzenetét, a közvélemény figyelme szinte teljes egészében a botrányra összpontosul. Egy felmérés szerint a britek 95 százaléka hallott Mandelson ügyéről.

Starmer elkeseredetten próbált a nyilvánosság elé kerülni az év eleje óta, most sikerült is neki, de nagyon nem úgy, ahogy elképzelte. A Munkáspárt bukdácsolása pedig még inkább az előretörő Reform UK párt malmára hajthatja a vizet.

A belső elégedetlenség felgyorsította a Starmer lehetséges utódai körüli spekulációkat. Szóba került egy széleskörű kormányátalakítás a miniszterelnök helyzetének megerősítésére, de ez komoly ellenállásba ütközött a miniszterek körében.

Egyes képviselők azt szeretnék, ha Starmer legerősebb kihívói, Wes Streeting és Angela Rayner állnának a palotaforradalom élére, de az ő szekrényükben is akad csontváz. Streetinget a Mandelsonhoz fűződő kapcsolata, Raynert pedig egy adócsalási ügy köti gúzsba.

A Munkáspárt tagjai attól tartanak, hogy a vezetőváltás káoszba taszítja a Munkáspártot, hasonlóan, ahogyan a Konzervatív Pártot az elmúlt években. Egy korábbi, Starmerhez lojális miniszter szerint a vezetőváltás elkerülhetetlen, de rendkívül óvatosan kell kezelni, hiszen a Munkáspárt stabilitást ígért az országnak a 2024-es választásokon. Ugyanakkor a kérdés már nem az, hogy Keir Starmer elbukik-e, hanem az, hogy ez a bukás milyen mélyre rántja magával a brit baloldalt.

Borítókép: Keir Starmer brit miniszterelnök (Fotó: AFP)