A „budapesti memorandum” kereteihez való visszatérés egy jó irányban megtett lépés volt – írta az amerikai Atlantic Council kutatóintézet honlapján megjelent cikkében Alekszej Reznyikov, az ukrán kormány miniszterelnök-helyettese, aki a kelet-ukrajnai térség reintegrációjáért felel. – Még 2014. március 1-jén Nagy-Britannia képviselője az ENSZ-ben felvetette az azonnali konzultációkat ebben a formátumban, de akkor ennek a kezdeményezésnek nem lett folytatása. Most újra meg kell fontolnunk a „budapesti formátumhoz” való visszatérést. Kezdetben a konzultációknak Oroszország nélkül kell megvalósulniuk, mert Moszkva lemondott kezesi státuszáról, s megszálló erővé vált. Később azonban a „budapesti formátum” lehetővé teszi majd, hogy újra felvegyük a kapcsolatot a Kremllel – írta cikkében Reznyikov.
Reznyikov képviseletében kedden magas szintű delegáció járt Berlinben – a járvány európai kirobbanása óta először. A Kommerszant orosz lap értesülései szerint éppen az új ukrán elképzelés és a kelet-ukrajnai helyzet holtpontról való elmozdítása volt a találkozó elsődleges célja.
A budapesti memorandumot 1994. december 5-én írták alá az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország és Ukrajna képviselői, később Franciaország és Kína csatlakozott a felekhez. Kijev a megállapodással lemondott nukleáris fegyvereiről, cserébe az aláírók elismerték az ország területi integritását, és vállalták, hogy megvédik Ukrajnát a külső fenyegetésekkel szemben. A dokumentumot 1995-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa végül nemzetközi szintre emelte. A Krím 2014-es annektálásával azonban éppen Oroszország szegte meg húsz évvel korábbi budapesti vállalásait.
Az elmúlt hat évben az Ukrajna keleti részén kialakult konfliktus rendezését az úgynevezett normandiai formátumban próbálták megoldani: ez Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna részvételével valósult meg. Ebben az összetételben született az eddigi egyetlen, minden fél által elfogadott terv, a 2015-ös minszki egyezmények. A felek rendszeresen találkoztak államvezetői szinten, legutóbb tavaly decemberben ültek egy tárgyalóasztalhoz. Az eddigi kísérletekkel azonban két probléma volt: a minszki megállapodások amolyan patthelyzethez vezettek – minden fél megtette már azokat a lépéseket, melyekre még képes volt, de a továbbiakra ilyen vagy olyan okból már nem hajlandó. Ilyen lépés volt például a fogolycsere, a harcok általános leállítása vagy a kontaktcsoport létrehozása. Itt azonban el is akadt a folyamat, és míg Ukrajnának gondot jelent a speciális státusz biztosítása vagy a helyi választások kiírása, addig Moszkva a határellenőrzés kérdésében nem fog engedni. Az eddigi formátum így holtpontra jutott, és ezen az ukrajnai elnökváltás sem tudott érdemben változtatni. A másik tényező a Krím-félsziget kérdése: a normandiai négyek a Kreml által elcsatolt terület problematikáját zárójelbe helyezték – a kelet-ukrajnai helyzet rendezése és a vérontás megállítása volt a lényeg, a többi már csak azután következhetett.
