Abban már egyetértés van, hogy a nagy léptékkel terjeszkedő sárkány erejét minél gyorsabban korlátozni kell a kontinensen: erre bizonyíték az Európai Bizottság által múlt kedden közzétett, a blokk és Kína kapcsolatának javítása érdekében megfogalmazott javaslat, amely az elmúlt években megütött, legalábbis felebaráti hangoktól eltérően már „gazdasági versenytársként” utal Kínára annak a technológia ágazatában betöltött vezető szerepe miatt.
Az EU-tagállamok részéről bekövetkezett fordulat elsősorban arra vezethető vissza a Politico című brüsszeli portál szerint, hogy számos uniós tagállam – finoman szólva – csalódottnak érzi magát, amiért vezető vállalataikat kizárták az olyan, jelentős anyagi haszonnal járó beruházásokból, mint amilyen a távol-keleti ország mintegy 10 ezer kilométeres nagy sebességű vasúti hálózatának megépítése vagy éppen a 2008-as pekingi olimpia létesítményeinek felhúzása, miközben az EU őszinte lelkesedéssel nyitotta meg belső piacait a kínai befektetők előtt.
Európa így váratlanul és gyorsan elmozdult afelé, hogy korlátozza a vasutaktól a távközlésig terjedő gigantikus projektekhez való kínai hozzáférést. Sajtóinformációk szerint ezt erősíti, hogy a tagállamok – Berlin és Párizs nyomására – támogatásukról fogják biztosítani a törvénytervezetet, amellyel korlátozzák a kínai vállalatok hozzáférését az EU évi mintegy 2400 milliárd eurós közbeszerzési piacához.

Fotó: Reuters
Matura Tamás, a Kína közép-európai befolyását vizsgáló ChinfluenCE nemzetközi projekt magyarországi felelőse ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta: noha az elmúlt hónapokban azt láthattuk, hogy uniós szinten is megfogalmazódnak közös irányelvek, a tagállamok alapvetően külön-külön nagy lehetőséget látnak a Kínával való kétoldalú kapcsolatokban. Erre bizonyíték Olaszország, amely kilátásba helyezte, hogy a kínai elnök római vizitje alkalmával nem kötelező érvényű megállapodást kötnek az Egy övezet, egy út nevű kínai infrastrukturális projekthez kapcsolódóan – ez egyúttal azt jelenti, hogy a legfejlettebb országokat tömörítő G7-országcsoport tagjai közül Olaszország lenne az első, amely – a Nyugat nyomása ellenére – csatlakozna a kínai tervhez, magyarázta a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.