Ágyúgolyók, repeszek, kincskeresők

A régészek még mindig keresik a pontos helyet, ahol a cári orosz hadsereg jobbszárnya, illetve Bem magyar csapatainak balszárnya összeütközött a segesvári erdőben. A tavalyi feltárások biztató eredményei alapján akár meg is találhatják: közösen kutatja tovább az 1849-es segesvári ütközetet és Petőfi Sándor halálának emlékezettörténetét a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum, jelentették be keddi sajtótájékoztatójukon, amelyen az irodalmi múzeum tulajdonába került Irányi Dániel-hagyatékot is bemutatták.

Hermann Róbert, Kovács Vilmos és Demeter Szilárd Fotó: Kurucz Árpád

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a segesvári csatateret a régészek még nem tárták fel korszerű tudományos eszközökkel, tehát még rengeteg új eredményt hozhat a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) konfliktusrégészeti feltárása, amely idén, a tavasz beköszöntével folytatódhat Erdélyben, a fehéregyházi síkon. Erről és Pe­tőfi emlékezettörténeti kutatásáról írt alá megállapodást Demeter Szilárd, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója és Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka tegnap a Károlyi-palotában.

Pedig 1849. július 31-én, a segesvári csatában tűnt el Petőfi Sándor őrnagy is, tehát a helyszín elvben a magyar nemzeti emlékezet egyik sarokköve. A régészek tavaly bejárták a terepet, és előzetes kutatásokat végeztek, nagyon biztató eredményekkel: többek között olyan orosz tüzérségi emlékek is előkerültek (ágyúgolyók és repeszek), amelyek alapján a lőtávolságukkal számolva sikerült rekonst­ruálni az orosz tüzérség felállási helyét.

– Modern értelemben vett hadtörténeti régészeti kutatás még nem zajlott a Segesvár környéki csatamezőn, ennek ellenére már a helyszíni szemlén is látható volt, hogy vannak illegális kincskereső gödrök. Nem lehet tudni, hogy a korábbi idők régészeti emlékeit akarják fosztogatni vagy pedig a csata tárgyi relikviáit keresik, de mindenképpen versenyt futunk az idővel. A csatatérrégészet azt vizsgálja, hogy mikor mi és hol történt egy ütközetben, bizonyos leletek hiánya vagy koncentrálódása utalhat erre. Mi a seregek összeütközésének fő pontját keressük – mondta Polgár Balázs (HM HIM) régész a hadirégészeti kutatásokról. A csata helyszínének egy részét ma legelőnek használják, a másik része erdős, és az útépítéssel is megbontották az egykori terepet, de az ütközet terepi lenyomatai még megtalálhatók – az előkerült tárgyi emlékeket pedig a megújuló fehéregyházi Petőfi Sándor Múzeumban helyezik majd el.

Hermann Róbert, Kovács Vilmos és Demeter Szilárd
Fotó: Kurucz Árpád

Kalla Zsuzsa, a PIM főigazgató-helyettese beszámolt a fehéregyházi Petőfi Sándor Múzeum és az emlékkert tervezett megújításáról is, valamint a jövőbeli kiállítás koncepciójáról. Ahhoz képest, hogy körülbelül minden iskolai kirándulás kötelező része az emlékház, a kiállítása már elavult, és a ház külső állapotán is lehetne javítani, hogy méltó legyen a nemzeti emlékezetben elfoglalt helyéhez.

Az Irányi Dániel-hagyaték is az intézménybe került, amely a XIX. századi politikus és publicista, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik nagy alakjának a levelezéséből áll, pontosabban a hozzá írott levelekből – többek között Kossuth Lajossal, Klapka Györggyel, Mednyánszky Sándorral, Jósika Miklós báróval, Leövey Klárával vagy Vajda Jánossal is levelezett – ez utóbbi levelei pedig különösen ritkák.

Hermann Róbert történész, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese Irányi Dániel levelezésének jelentőségéről beszélt, és elmondta, hogy a hatvanas évek óta – amikor állami tulajdonná vált a Klapka György-hagyaték – ez a legjelentősebb iratanyag, amelyik közgyűjteménybe került, a levelek pedig nemcsak a korszak kutatóinak lehet érdekesek, hanem a korszak iránt érdeklődőknek is.