Az emberi ellenállás stációi

Amíg a történelemre való reflektálásnak és a költészetnek olyan erőteljes képviselői dolgoznak és alkotnak, mint Konrad Sutarski, van remény – az unokák számára is.

Szeretem a kétnyelvű könyveket, és ezek rendre meg is találnak az utóbbi időben: még akkor is szívesen lapozgatom őket, ha az adott nyelvet éppenséggel nem beszélem. Az idegen nyelv zenéje, zamata és lüktetése átjön, és verseknél ez szinte elengedhetetlen. Éppen ezért örömmel vettem kézbe Konrad Sutarskinak Az emberi ellenállás stációi című kötetét, amely a szerző két, a magyar és a lengyel népért, valamint Európáért aggódó, „történeti távlatokra összpontosító” esszéje mellett a sorsról, időről, emlékezetről, a haza jelentőségéről írott ­verseit is tartalmazza – mint a vonatkozó rész elején olvashatjuk: „Az e kötetben felsorolt versek – íródtak az irodalmi debütálásom évétől (1956) – példái az én vállalásaimnak az esszéimben bemutatott kihívásokra.”

Konrad Sutarski lengyel költő, esszéíró, nem hivatásos történész 1934-ben született Poznanban, 1965 óta él Budapesten, 1994 óta magyar állampolgár. Társalapítója a poznani ­Wierzbak irodalmi csoportnak, az 1956-os nemzedék egyik legjelentősebb költői csoportjának, a magyarországi Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat első, háromszor megválasztott elnöke, a Magyarországi Lengyel Múzeum és Archívum kezdeményezője, alapítója és első vezetője, harmincnál több szépirodalmi és történeti jellegű kötet szerzője. ­

Sutarski két esszéjében a kommunizmus, a nácizmus és a globalizmus veszélyeiről ír, nagyívű történelmi és történeti tablót fest fel a két ország kapcsán, és külön szimpatikus az, hogy minderre a veszélyre nemcsak felhívja a figyelmet, hanem a maga költői eszközeivel ellen is tart neki.

A versek expresszionista jellegzetességeket hordoznak magukon, az erős történelmi érdeklődés tálalásában és amellett, a stílus megválasztásakor az olvasónak eszébe juthat maga Walt Whitman vagy a beatköltők egész sora – Sutarski kevés pihenőt engedélyez az olvasóknak, a vers folyton árad, és gyakran magával hozza a katarzist. Soha nem válik l’art pour l’art-rá ez a költészet, mint ahogy azt az ajánlásból is sejteni lehet már:

„A kötetet Magyarországnak és Lengyelországnak ajánlom, azon országoknak és nemzeteknek, amelyek a leginkább elkötelezett módon védelmezték és védelmezik jelenleg is a hagyományos európai értékrendet. Egyúttal három unokámnak is – Csanádnak, Amosnak és Szilárdnak – ajánlom e könyvet, hiszen már az ő világuk lesz az, amelyet most előkészítünk nekik.”

Egészen döbbenetes ugyanakkor a fordítók névsora: az elmúlt közel fél évszázad alatt olyan nevek foglalkoztak műfordítói szinten és magas színvonalon Sutarski költészetével, mint Bágyoni Szabó István, Bari Károly, Cséby Géza, Csoóri Sándor, Dávid Csaba, Döbrentei Kornél, Fodor András, Kiss Benedek, Kovács István, Pór Judit, Somlyó György, Szabó Imre, Szenyén Erzsébet, Tandori Dezső, Tornai József, Virágh József, Weöres Sándor és Zsille Gábor. A műfordítói gond és odafigyelés – amire immár lassan mint klasszikus értékre tekinthetünk – fuvallata érződik minden egyes szövegből.

Szívesen idéznék Weöres Sándort is, de a terjedelemre való tekintettel – valamint a kötet hangjának megmutatása érdekében – csak egy részt tudok mutatni (Bágyoni Szabó István kitűnő magyarításában): „Volt e Föld emberiségének egyszer aranykora / mikor is szót értett ember s természet / mondák és mítoszok még ma is emlékeztetnek rá / igazolódik e kor a szelek és óceánok énekeiben is / mégis úgy elsüllyedt a történelem homályába akár az Atlantisz / hogy már Homérosz is csupán hallomásból értesült róla.”

Mindazonáltal amíg a történelemre való reflektálásnak és a költészetnek olyan erőteljes képviselői dolgoznak és alkotnak, mint Konrad Sutarski, van remény – az unokák számára is.

Konrad Sutarksi: Az emberi ellenállás stációi. Kétnyelvű kiadás. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2018.

Hármas könyvbemutató

Konrad Sutarski Lengyelország történelme magyar vonatkozásokkal című történészi munkáját, Az emberi ellenállás stációi című verseskötetét és a Lengyelország és Magyarország történelmi szerepe a keresztény Európa védelmében Árpád-házi Szent Lászlótól a mai időkig című konferenciát összegző kiadványt február 14-én 18 órakor mutatják be a Magyar Napló Könyvesboltban. A szerzővel Jánosi Zoltán irodalomtörténész és Hermann Róbert történész beszélget. Közreműködik Korbuly Péter színművész.