Belső hit és örökkévalóság

Ritkán játszott darabot adnak elő a Nemzeti Színházban: Robert Bolt Egy ember az örökkévalóságnak című kétfelvonásos drámáját szombaton mutatják be a Gobbi Hilda Színpadon. Morus Tamásnak, a darab főszereplőjének élete kísértetiesen hasonlít Szent Johanna sorsához — mondta Csiszár Imre rendező, aki régóta tervezi színre vinni a darabot, annak pedig külön örül, hogy akkor kapott rá felkérést, amikor a legidőszerűbb az előadás.

Bodrogi Gyula Wolsey bíboros és Rátóti Zoltán a nagyrabecsült tudós és humanista jogász szerepében Fotó: Teknős Miklós

A dráma története szerint VIII. Henrik angol király korában vagyunk, aki éppen válni készül Aragóniai Katalintól, ám ezt tiltja a katolikus egyház. Ezért a király Morus Tamáshoz, az országszerte nagyra becsült tudóshoz, humanista jogászhoz fordul, hogy járuljon hozzá házassága felbontásához. Azonban Morus nem teszi le a hűségesküt VIII. Henrikre, amikor az uralkodó szakít a pápával – az egyház feje ugyanis nem engedélyezte a válást. A király végül függetlenítette magát a pápai hatalomtól, és magát az anglikán egyház fejévé tette, Morust pedig kivégeztette. Az Utópia szerzőjét halála után boldoggá, majd szentté avatták.

– Morus élete hasonlít Szent Johanna tragédiájához, akit kezdetben csodabogárként kezelnek, kiközösítenek és nevetségessé tesznek, végül kivégzik. Majd szentté avatják és szobrot is kap – fejtette ki lapunknak a sajtónyilvános próba szünetében a rendező. Mint mondta, már régóta tervezi, hogy foglalkozik a művel, de az ember akkor szeretne igazán színre vinni egy darabot, amikor a legtöbbet tud mondani vele.

– A jelen Magyarországában, korunkban nagyon is időszerűnek érzem Robert Bolt munkáját. A műben adott egy olyan ország, ahol a gazdaság, a politika kézzelfogható haladást produkál. Megelégedettek és boldogok az emberek, közben van egy ember ebben a világban – Morus Tamás –, aki nem sodródik ezzel az árral, hanem valamiért ellenáll neki. Ezt a furcsa figurát valamiféle öntörvények vezérlik: olyan jellem ő, akinek a belső énjére jobban szüksége van, mint a gyarapodó külvilágra. És ez nem aszketizmust jelent; lehet, hogy ő a leggazdagabb, mert van belső hite. És ezt akkor is megtartja, amikor eleinte a belső jóléte vész el, később az élete – fejtette ki Csiszár Imre.

Bodrogi Gyula Wolsey bíboros és Rátóti Zoltán a nagyrabecsült tudós és humanista jogász szerepében
Fotó: Teknős Miklós

Hogy miért nem lett annyira népszerű az Egy ember az örökkévalóságnak című munka a színpadon, miért nem nyúl hozzá sok rendező idehaza? Csiszár Imre szerint ez azzal is magyarázható, hogy Robert Bolt az ötvenes években a jóléti világ ellen lázadó, dühös angol fiatalok nemzedékének volt a tagja.

– Harold Pinter vagy John Osborne neve sokkalta ismerősebb a világ bármely táján, hiszen koruk lázadó szellemű írói voltak. Bolt nem az extravaganciájával szeretett volna hatni. Maga a mű kicsit olyan, mint amilyen a címe is: Egy ember az örökkévalóságnak. Amikor megírta, talán nem robbant oly nagyot, de nagyon sokáig ott lesz a fejekben és a szívekben.

Az emberi tartás drámája ez a mű, amit a főszereplőnek kell hitelesítenie, az erre hivatott színészt Rátóti Zoltánban találta meg a rendező. Noha Robert Bolt drámája filozofikus mű, mégis tele van emberi megnyilvánulásokkal: Morus Tamás személyében egyszerre családapa, bölcs tudós, társadalmilag megbecsült, kicsit hedonista férfi. Nem egy tézist képvisel, hanem egy hús-vér figura ő, aki végül kiépíti a saját magányát, életét és a csak rá jellemző hitét. Filmváltozatban Fred Zinnemann rendező dolgozta fel a drámát, és munkájáért megkapta a legjobb film és rendezés Oscar-díját is 1967-ben.