Belső hit és örökkévalóság

Ritkán játszott darabot adnak elő a Nemzeti Színházban: Robert Bolt Egy ember az örökkévalóságnak című kétfelvonásos drámáját szombaton mutatják be a Gobbi Hilda Színpadon. Morus Tamásnak, a darab főszereplőjének élete kísértetiesen hasonlít Szent Johanna sorsához — mondta Csiszár Imre rendező, aki régóta tervezi színre vinni a darabot, annak pedig külön örül, hogy akkor kapott rá felkérést, amikor a legidőszerűbb az előadás.

Bodrogi Gyula Wolsey bíboros és Rátóti Zoltán a nagyrabecsült tudós és humanista jogász szerepében Fotó: Teknős Miklós

– Harold Pinter vagy John Osborne neve sokkalta ismerősebb a világ bármely táján, hiszen koruk lázadó szellemű írói voltak. Bolt nem az extravaganciájával szeretett volna hatni. Maga a mű kicsit olyan, mint amilyen a címe is: Egy ember az örökkévalóságnak. Amikor megírta, talán nem robbant oly nagyot, de nagyon sokáig ott lesz a fejekben és a szívekben.

Az emberi tartás drámája ez a mű, amit a főszereplőnek kell hitelesítenie, az erre hivatott színészt Rátóti Zoltánban találta meg a rendező. Noha Robert Bolt drámája filozofikus mű, mégis tele van emberi megnyilvánulásokkal: Morus Tamás személyében egyszerre családapa, bölcs tudós, társadalmilag megbecsült, kicsit hedonista férfi. Nem egy tézist képvisel, hanem egy hús-vér figura ő, aki végül kiépíti a saját magányát, életét és a csak rá jellemző hitét. Filmváltozatban Fred Zinnemann rendező dolgozta fel a drámát, és munkájáért megkapta a legjobb film és rendezés Oscar-díját is 1967-ben.