A dráma története szerint VIII. Henrik angol király korában vagyunk, aki éppen válni készül Aragóniai Katalintól, ám ezt tiltja a katolikus egyház. Ezért a király Morus Tamáshoz, az országszerte nagyra becsült tudóshoz, humanista jogászhoz fordul, hogy járuljon hozzá házassága felbontásához. Azonban Morus nem teszi le a hűségesküt VIII. Henrikre, amikor az uralkodó szakít a pápával – az egyház feje ugyanis nem engedélyezte a válást. A király végül függetlenítette magát a pápai hatalomtól, és magát az anglikán egyház fejévé tette, Morust pedig kivégeztette. Az Utópia szerzőjét halála után boldoggá, majd szentté avatták.
– Morus élete hasonlít Szent Johanna tragédiájához, akit kezdetben csodabogárként kezelnek, kiközösítenek és nevetségessé tesznek, végül kivégzik. Majd szentté avatják és szobrot is kap – fejtette ki lapunknak a sajtónyilvános próba szünetében a rendező. Mint mondta, már régóta tervezi, hogy foglalkozik a művel, de az ember akkor szeretne igazán színre vinni egy darabot, amikor a legtöbbet tud mondani vele.
– A jelen Magyarországában, korunkban nagyon is időszerűnek érzem Robert Bolt munkáját. A műben adott egy olyan ország, ahol a gazdaság, a politika kézzelfogható haladást produkál. Megelégedettek és boldogok az emberek, közben van egy ember ebben a világban – Morus Tamás –, aki nem sodródik ezzel az árral, hanem valamiért ellenáll neki. Ezt a furcsa figurát valamiféle öntörvények vezérlik: olyan jellem ő, akinek a belső énjére jobban szüksége van, mint a gyarapodó külvilágra. És ez nem aszketizmust jelent; lehet, hogy ő a leggazdagabb, mert van belső hite. És ezt akkor is megtartja, amikor eleinte a belső jóléte vész el, később az élete – fejtette ki Csiszár Imre.
Fotó: Teknős Miklós
Hogy miért nem lett annyira népszerű az Egy ember az örökkévalóságnak című munka a színpadon, miért nem nyúl hozzá sok rendező idehaza? Csiszár Imre szerint ez azzal is magyarázható, hogy Robert Bolt az ötvenes években a jóléti világ ellen lázadó, dühös angol fiatalok nemzedékének volt a tagja.
