Egy könyv, amelynek igazi tétje van – talán ezt mondanám, ha csak egy mondatban kellene ajánlanom Csender Levente A különleges Meditittimó kalandjai című mesekönyvét. A József Attila-díjas novellista új műfajban szólal meg. Méltatásában tehát kitérhetnék arra is, mennyire találja meg az írói hangját ebben, hogyan viszonyul a mesehagyományhoz, milyen karakterekkel gazdagítja; és sok más elvont problémafelvetés mentén is górcső alá vehetném a művet. De a könyv jóval konkrétabb kérdésekkel szembesít, mintsem ilyen elvi semmiségekről gondolkodhatna az olvasó.
A mese ott kezdődik, ahol a legtöbb végződni szokott, egy hatalmas királyi lakodalommal, amely után – mint illik – Tyombráf király és Talán Virág királyné boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Csakhogy ez az élet kicsit más, mint amiről bárki ábrándozik. Nem történik semmi tragédia, csupán születik egy nem szokványos gyerekük: „A fiú különleges képességekkel lesz megáldva, de képességeit ebben a világban nehezen tudja kibontakoztatni, mert ez a világ nem érti meg őt” – hangzik Vakkömp Amoló jóslata.
A különleges Meditittimó érkezése pedig elég ahhoz, hogy szülei – királyi méltóságuk, hatalmuk és bölcsességük birtokában is – ott találják magukat, ahol a népmesék legkisebb szegénylegényei, akiknek csupán hitük van, hogy ésszel, szívvel és bátorsággal legyőzhetik a sárkányt és visszaállíthatják a világ rendjét.
Itt viszont vissza kell kanyarodnunk a valósághoz, figyelmeztetni az olvasót, hogy a mese megtörtént eseményt dolgoz fel. Ugyanis egy létező család életébe láthatunk bele. A könyv illusztrációi Szalontai Enikőt dicsérik, aki az író felesége, és ők a valóban különleges gyermek szülei. A fiuk Asperger-szindrómás, ez az autizmus egyik formája. Az autizmusról egyre több szó esik, hiszen egyre több gyereket diagnosztizálnak hazánkban is: minden századik emberből egy autizmus-spektrumzavarban érintett.
Fotó: Éberling András
Ma Magyarországon minimum százezer autista személy él – olvashatjuk az Autisták Országos Szövetsége honlapján. A médiában többnyire figyelemfelkeltő, informatív beszélgetések jelennek meg, szakemberek, szülők sorolják a tipikus tüneteket vagy a diagnózis felállításának fázisait. Könyvek is születnek, a szakirodalmon túl több szülő érzi fontosnak leírni a saját és a gyermeke történetét, hogy ezzel is segítse a sorstársait, de gyakran azzal a céllal, hogy leszámoljon a filmekből eredeztethető félreértésekkel, mert bizony nem minden autizmussal együtt élő Esőember vagy Temple Grandin.
