A ködből kilépő arctalanok útjai

Péter-Breton Anna Párizsban élő, magyar–kirgiz festő mintha egész életében úton lett volna, és ízekből, illatokból, felvillanó emlékekből építene otthont magának.

Péter-Breton Anna erős asszonyok történeteit viszi magával Fotó: Bach Máté

Gőzbe, ködbe burkolózó, arctalan nők fürdőkben vagy távoli városokban. Csupán formák ők, a magány és az élet megannyi alakváltozata. Köröttük határozott vonalak jelzik a sajátosan szabdalt teret vagy épp a csempe mintázatának ritmusát, az ember azonban csak sejthető – egy-egy mozdulat vagy a vállak íve bizonyos. A többalakos képek népe is, mint a sakkjátszmák figurái, szigorú szabályok szerint válnak elesettekké vagy hódítókká. Valahogy mégis béke van minden képen, a ködből kilépők és a ködbe tartók nem tragikus hősök, csak utazók. Péter-Breton Anna Párizsban élő, magyar–kirgiz festő mintha egész életében úton lett volna, és ízekből, illatokból, felvillanó emlékekből építene otthont magának.

Az édesapja magyar, édesanyja kirgiz, Moszkvában ismerkedtek meg még diákkorukban. Ő Bukarestben született, mert akkor épp ott dolgozott a diplomata édesapja, akinek a munkája okán a család gyakran költözött, rövid ideig Moszkvában és időnként Budapesten is éltek. Az édesanyjával főként oroszul beszél, bár ő is megtanult magyarul, így a kétnyelvűség, illetve az éppen adott közeg függvényé­ben a többnyelvűség kiskora óta jelen volt az életében. Budapesten járt óvodába, és mint mondja, jó volt itt gyereknek lenni.

– A kifli, a túró rudi, az óvodai tea íze – ezek maradtak meg a gyerekkoromból, ezek számomra a magyar dolgok – jegyzi meg. – Édesanyám honosította meg azt a szokást, hogy minden utazás előtt a családtagok egy percre leülnek csendben, ez része a búcsúrituálénknak, akkor is, ha mindannyian együtt utazunk; a kirgiz nomád nép, talán ezért is vannak ilyen hagyományaik – mondja.

Péter-Breton Anna erős asszonyok történeteit viszi magával
Fotó: Bach Máté

A kirgiz kultúra az ételek által is folyamatosan jelen volt az életében, egyik kedvence a plov, amelyet rendszerint az édesanyjával közösen készítettek. Kirgiz kötődés az erős asszonyok története is, amelyeket a családi emlékezet őriz: a festő dédnagyanyja például várandós volt, amikor a korábban Kínába menekült család lóháton ­visszatért a hazájukba. Útközben szülte meg a gyermekét, majd visszaült a lóra, hogy utolérje a karavánt, amely szokás szerint csak este tartott pihenőt.

Péter-Breton Anna Bukarestben, majd Budapesten is – mint sok más diplomata gyereke – amerikai iskolában tanult. Bár érettségi után Rómába vagy Párizsba készült, hogy ­dizájn szakon képezze magát tovább, egy időre családi okokból letett a külföldi útról, és nemzetközi üzleti diplomát szerzett. Párizsban a luxusiparban kezdett dolgozni kommuniká­ciós munkatársként, majd miután megismerkedett a férjével, szintén a luxus világát célzó rendezvényhelyszínt hozott létre Kenzo Takada egykori otthonában, egy japán palotában Párizs közepén. Le Salon21 néven női klubot alapított, ahol sikeres nők – például a Versaille-i kastély igazgatónője, az első francia karmester asszony, filmes szakemberek, üzletasszonyok – tartanak inspi­ráló előadásokat. Péter-Breton Anna társalapítója a több nemzetközi elismerést kiérdemelt Atelier Casanova dizájncégnek, luxusmárkák arculata a fő területük, és e számos elfoglaltság mellett folyamatosan jelen volt a festés is az életében.

– Ez az én utam – mondja, miközben a készülő kiállítása anyagát rendezgeti. Inkább egyedül szeret festeni, de van, hogy az ötéves kislánya is körülötte sertepertél, színeket kever. Péter-Breton Anna híres pesti termálfürdők világát idéző képei mellett, amelyek mintha egy belső utazás kivetülései lennének, festett egy valós utazásokon alapuló sorozatot is. Mint mondja, nagyon konkrét pillanatokból táplálkoznak ezek a képek. – Pekingben láttam két kisfiút egy vörös ajtó előtt szaladgálni. Őket festettem le, és azóta nekem ezt jelenti ez a város – jegyzi meg.

Péter-Breton Anna festményeiből holnap 16 órakor nyílik kiállítás az Abigail Galériában.