Érdekel-e bárkit, hogy milyen történelmi filmeket finanszíroz a magyar állam, vagy úgy egyáltalán az, hogy miképpen ábrázoljuk a filmművészetben a múltunkat?
Képesek-e nagyobb tömegeket megmozgatni a kulturális témákról szóló viták? Úgy tűnik, nagyon is. A Polgárok Háza pódiumbeszélgetését zsúfolásig telt ház előtt tartották: sokan csak kivetítőkön tudták követni azt, hogy Bán János író és Rákay Philip médiaszakember mit gondol a kérdésről.
A beszélgetést Ferkó Dániel, az Echo TV műsorvezetője moderálta, aki a Magyar Patrióták Közösségének kommunista utcanevek elleni kampányából kiindulva megkérdezte a részvevőket, hogyan lehetne hitelesen átadni a magyar történelmi ismereteket a fiataloknak.

Fotó: Mokép
Bán János szerint ez hihetetlenül nagy feladat és kihívás, az pedig, hogy ma is léteznek Lenin utcák, egyenes következménye annak a vétkes hanyagságnak, amivel a történelmi vonatkozású ügyeket eddig kezeltük.
– Végtelenül gazdag a történelmünk, hősökkel van tele, talán ez a baj. Az ilyen szemléletű filmek hihetetlen erőt tudnának adni a fiataloknak, és ne beszéljünk mellé: sokaknak nem az a cél, hogy a magyarok olyan hősöket lássanak, akik erőt adnak és azt sugallják, hogy magyarnak lenni nagyon jó – mutatott rá.
Az író szerint nagy szégyen, hogy a Kádár-korszakban több történelmi film készült, mint a rendszerváltás óta eltelt harminc évben összesen. A szlovákok, akik kulturális gyökereiket keresve állandóan a magyar múltra bukkannak, olyan színvonalas filmet készítettek Báthory Erzsébetről, amelyben rehabilitálják a korabeli abszurd vádak alól. Tehát fel van adva a lecke.
Arra a kérdésre, hogy hol vannak a nagy történelmi játékfilmjeink, Rákay Philip azt válaszolta, hogy a legfelsőbb politikai szinten nem figyelnek ezekre a dolgokra, mert elsősorban nem ez a dolguk.
– A miniszterelnöknek rengeteg fontos teendője van, például az ország megvédése. A filmfinanszírozás kérdése viszont az alattuk lévők kompetenciája, ezért inkább ott kell keresni a hibát.
Rákay a történelmi filmek területén tapasztalható elmaradásról azt mondta, hogy amikor a közmédia egyik vezetője volt, mindig a kommunista időszakban készült filmeket vetítették nemzeti ünnepek alkalmából – mint például az Egri csillagok vagy a Kárpáthy Zoltán –, egyszerűen azért, mert nem volt más. Volt egy röpke időszak, amikor elkészülhetett a Bánk bán és a Hídember, ám „manapság ritkaságszámba megy az a fajta történelmi film, amely megdobogtatná egy nemzeti érzelmű ember szívét. Biztos nehéz témát találni, segítek: Zrínyiek, Bethlenek, Hunyadiak.”