Fotó: Bach Máté
Szentendrén március 31-ig Aknay János harmincegy munkája látható, a tárlat anyagát Bereznai Péter válogatta a gyűjteményből, amelyben több száz művész alkotásai megtalálhatók. Aknay János szerint Szepessy László gyűjteményét ugyanilyen szisztémával kellene bemutatni nagyobb léptékű helyen.
– Most Magyarországon sorozatban mutatnak be magángyűjteményeket: a Völgyi Miklós–Skonda Mária házaspárnak 1700 műve van, komoly kortárs anyag. Nagyon becsülöm, hogy nem zárják el, közkinccsé teszik. Az a cél, hogy ez a gyűjtemény is elérhető legyen. Rengeteg magángyűjtemény van a Kárpát-medencében, amely nem színtiszta magyar képzőművészeti anyagot jelent, például van felvidéki gyűjtő barátom, akinek csodálatos munkái vannak szlovák alkotóktól is. Ezeket mind föl kellene térképezni – vetette fel a képzőművész.
Úgy véli, a magángyűjtő szeme más, mint a múzeumoké, ahol ráállnak egy tematikára, meghatározott szakmai szempontjaik vannak, a privát műgyűjtő viszont másképp érzékeny, és fontos volna, hogy utóbbiak is bemutatkozhassanak a közintézményekben. Szerinte a magángyűjtemények épp attól érdekesek, hogy a tulajdonosuk olyat is kiválaszt, amiről ugyan egy múzeum is elismeri, hogy műalkotás, de nem vásárolja meg, ha épp nem illik bele a trendbe. – Deim Pálnak volt egy kiállítása még halála előtt az Ernst Múzeumban, amelyre magángyűjtőktől kért anyagot. Olyan megdöbbentően izgalmas kiállítást régen láttam. Olyan műtermi dolgok kerültek elő, amiket egy múzeum nem vesz észre, és nem csak vázlatokról beszélünk – idézte fel Aknay János. Szerinte ha egy művész emberére talál a gyűjtőben, fanatikusra, aki szereti a munkáit, akkor olyan művet is elővesz, ami a szíve csücske, és megajándékozza vele a gyűjtőt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!