Különleges könyvet tart a kezében az olvasó, amikor felüti báró Nopcsa Ferenc Sárkányok magyar királya című könyvét. Nemcsak azért furcsa, mert – ha jól értjük – tulajdonképpen a szerkesztője, Gyurkovics Györgyi írta (meg), tette összefüggő szöveggé („Önéletrajza hiányosan maradt ránk. Hét ránk maradt naplója – a tiranai múzeumban található –, leginkább geológiai, térképészeti, néprajzi adatokat tartalmaz. Megpróbáltam megközelíteni életének azt a szakaszát, amely eddig homályban volt, amelyről nem írt naplót. Első szám [sic!] első személyben írtam a könyvet, önéletrajzát kiegészítve tényekkel, egészen a haláláig.”), hanem azért is, mert egy szinte elképzelhetetlenül kalandos és – ez a legritkább kombináció! – tudományos életút tárul fel benne.
„Magyar paleontológus, aki az első, Kárpát-medencében talált őshüllő csontjait összeállította, az erdélyi törpedinoszauruszt, a Telmatosaurus (Limnosaurus) transsylvanicust. Paleontológus, geológus, geográfus, »amatőr« néprajzkutató, osztrák–magyar hírszerző, lehetett volna Albánia királya is. Kíváncsisága, szorgalma és tudása a világ egyik legkiemelkedőbb természettudósává tette. Titkolt önmarcangolásait, szenvedéseit az utókorra verseiben hagyta, Colez Mark albán hős neve mögé bújva”, tudjuk meg, illetve azt is, hogy „a közölt versek nem műfordított munkák, csupán hangulatjelzések”.
A kötet hangja és a világ, amelybe bepillantani enged, az első mondattól kezdve az utolsóig lenyűgözi az olvasót. Egy ember, akinek nagyapja a Jókai által írt Szegény gazdagok című regény Fatia Negrájának szó szerinti mintája és eredetije, akinek „rideg” anyja Sissy barátnője, fiatal, elképesztően gazdag magyar mágnás, báró („Úgy éltünk, ahogyan egy erdélyi arisztokrata család élt.”), aki két titkos megbízatás és albániai csetepaté között, szinte csak mellesleg paleontológussá képezi ki magát… ugyanakkor valami titokzatos betegségben szenved, a saját neméhez vonzódik, a nála tizenhat évvel fiatalabb, Bajazid Elmas Doda nevű titkárával él együtt, és gőgös sértettséggel viseli a környezete csodálkozó tekintetét, majd pedig, élete végéhez és betegsége kiteljesedéséhez közeledve megöli szeretőjét és önmagát is, hogy mindketten megmeneküljenek a szörnyű végjátéktól.