Az egész könyvet belengi valami szomorú és lappangó erotika, a ki nem mondhatóság, de mégis kimondani kényszerülés nehéz és gyötrelmes levegője, ám ezzel párhuzamosan vagy éppen ennek ellentéteként ott van a szikár hangon elmesélt albániai kalandok sora, a tudományos élet leírása annak kevés örömével és kicsinyes, bosszúálló tagjainak minden aljasságával, a – túlzás nélkül – világrengető, a paleontológia tárgykörébe tartozó felfedezések és megvilágosodások krónikája, okos szerkesztői jegyzetek és beszúrások, felkavaró versek, és az egészen hihetetlenül drámai vég a gyilkossággal és öngyilkossággal. Igen, egy könyvben annyi minden, amennyi egy regényfolyamban szokott lenni. És ez mind egy kalandos életű, szomorú, de büszke tudós kalandor élete, akinek Álnevem című verse talán az egész életét kifejezi („Valójában nem Kolez Márk vagyok. / Ő bátor hős volt, / a barátom, kincsem, / ha a halál minket egyszer egyesít, / boldog lesz, hogy egyek lehettünk, / és használtam az ő nevét”).
Annyiféle olvasói réteget szolgál ki ez a könyv, hogy az szinte megszámlálhatatlan, így biztos vagyok benne, hogy mindenki talál benne kedvére vagy elborzadására valót.
Báró Nopcsa Ferenc: Sárkányok magyar királya. Szépmíves Kiadó, Budapest, 2018.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!