A nőknek fel kell fedezniük a múltjukat

Marta Breen norvég író a Cser Kiadónál megjelent, Nagyszerű nők — a feminizmus rövid története című könyvében nagyon izgalmas, képregényes formában mutatja be a női egyenjogúságért folytatott küzdelem százötven éves történetét a kezdetektől egészen a jelenkori #metoo mozgalomig. A szerzővel a könyvfesztiválon beszélgettünk.

Az egyenlőség egyre fontosabb közösségi szinten is Fotó: Teknős Miklós

– Ha szóba kerül a feminizmus kifejezés, sokan azonnal negatív dolgokra asszociálnak. Önnek mit jelent ez a fogalom, mit jelent feministának lenni?

– Azt hiszem, a feminizmus definíciója nagyon egyszerű: a szexizmus ellen vívott harcot jelenti. Az emberek azért félnek ettől a szótól, mert azt hiszik, a feministák agresszívak és kevésbé nőiesek, mint a többiek. De ezek csak sztereotípiák. Szerintem nem szabad tartani ettől a szótól. Ha a szexizmus ellen harcolsz, és hiszel az egyenlőségben, akkor már feminista vagy. Egy férfi is lehet feminista. Viszont ha nem használjuk ezt a szót és elzárkózunk a mozgalomtól, akkor úgy gondolom, hátat fordítunk azoknak a nőknek, akik az elmúlt százötven évben nagyon sokat tettek a női egyenjogúságért.

– A Nagyszerű nők – a feminizmus rövid története című könyvben olyan nőket mutat be, mint például Harriet Tubman, Ad Táhirih vagy Malala Júszafzai. Hogyan választotta ki a szereplőit?

– A könyvben a nőmozgalmak legfontosabb célkitűzéseit és azokat az ikonokat mutatjuk be, akik sokat tettek az adott cél megvalósulásáért, nemegyszer az életük, a szabadságuk kockáztatásával. Az első ilyen cél a tanuláshoz, az anyagi függetlenséghez való jog. Még ma is gyakori probléma, hogy egy nőnek a férjétől kell pénzt kérnie, vagy nem tud megállni a saját lábán, ha a párja elhagyja. A nők nem egy esetben alacsonyabb bért kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. A második cél a részvétel a politikában, ami még mindig nem minden országban valósul meg ugyanolyan mértékben. A harmadik pedig a testi integritáshoz való jog. Ez szintén sok esetben problémát jelent még ma is, hiszen sajnos nagyon sokakat használnak ki szexuálisan.

– A #metoo mozgalom nem jelent győzelmet ezen a téren?

– A #metoo mozgalom jelentősége elsősorban az, hogy a nők megtanulhatják feldolgozni a múltjukat, és végre megérthetik azt, hogy nem kell hibáztatniuk magukat, nem ők tehetnek arról, amit elkövettek ellenük, nem ők viselkedtek vagy öltöztek például túl kihívóan, nem adtak okot arra, hogy bántsák őket. Ez egy nagyon fontos lépés, de az alapproblémát nem feltétlenül oldja meg.

– Mostanában egyre gyakrabban hangzik el a hazai kritikai diskurzusban, hogy a női írók műveit kevésbé veszik komolyan, mint a férfiakét. Norvégiában is felmerül hasonló probléma?

– Korábban így volt ez Norvégiában is. A férfi írók regényeiről gyakrabban mondták, hogy jelentős, egyetemes, mindenkit érintő problémákról szólnak, míg ha egy nő írt gyakorlatilag ugyanarról, akkor azt besorolták a női irodalom kategóriába, ami azt jelentette, hogy tipikus női olvasmány, inkább csak nőknek ajánlják. Az utóbbi időben annyit beszéltünk erről egész Skandináviában, hogy ma már változott a helyzet. Sőt, ma már kifejezetten tudatosság figyelhető meg ezen a téren, odafigyelnek a női szerzőkre is.

Az egyenlőség egyre fontosabb közösségi szinten is

Fotó: Teknős Miklós

– Minek köszönhető a változás? Elég volt beszélni róla?

– Azt hiszem, az egyenlőség egyre fontosabb, és nemcsak egyéni értelemben, az egyéni felszabadulás szempontjából, hanem közösségi szinten is, együtt ugyanis sokkal többet elérhetünk. Most már világszerte megfigyelhető ez a tendencia, és nagyszerű érzés, hogy ennek részesei lehetünk. A Nagyszerű nők – a feminizmus rövid története című könyvnek például már huszonöt országban megvették a kiadási jogait, és nemcsak Európában vagy Észak-Amerikában, hanem például Egyiptomban is. Néhány hete Bolognában jártunk a Nemzetközi Gyerekkönyv- és Illusztrációs Vásárban, és ott is meg lehetett figyelni, hogy egyre több, női hősöket bemutató könyv jelenik meg. A téma mindenhol egyre népszerűbb.

– A képregényszerű könyvet Jenny Jordahl illusztrálta, akivel nem először dolgoznak együtt.

– Ez a könyv már az ötödik közös munkánk volt. Jennyvel mindig arra törekszünk, hogy nagyon informatív, ugyanakkor humoros és élvezhető könyveket készítsünk. Nagyon hatékonyan tudunk együtt dolgozni, mindig inspiráljuk egymást. Azt hiszem, a Jennyvel való megismerkedésünk az egyik legjobb dolog volt az életemben, a férjemmel való találkozás után.

– Mik a jövőbeni tervei?

– Korábban újságíróként dolgoztam, de kaptam egy állami ösztöndíjat, így most főállásban az írással foglalkozhatom. Jennyvel egy újabb könyvön dolgozunk, amely a szexizmusról fog szólni, és terveink szerint a szomorú téma ellenére legalább olyan sok humor lesz benne, mint a Nagyszerű nők – a feminizmus rövid története című könyvben.