Egy nyomozás festékrétegei

Czóbel Béla a nagybányai művésztelep reformerei közé tartozott, a Nyolcak csoportnak is tagja volt, jelentős sikereket ért el Párizsban, Berlinben és New Yorkban is.

Az újragondolt állandó kiállítás alapvető művészettörténeti és muzeológiai kérdésekre is kitér Fotó: Éberling András

A művészettörténész munkája gyakran hasonlít egy nyomozásra: kérdésekre keres választ, nyomokon elindulva újabb rejtélyekbe botlik, egy-egy életmű feltárása olykor egy-egy életnyi kutakodást jelent, és számos szakember, intézmény és magángyűjtő összefogását – vázolja fel a szentendrei Czóbel Múzeum újragondolt állandó tárlata, a Czóbel 4.0, mely, ahogy az alcíme, Rejtélyek a múzeumban – Fókuszban a kutatás is jelzi, az utókor feltárómunkáját is látni engedi.

Czóbel Béla (1883–1976) a nagybányai művésztelep reformerei közé tartozott, a Nyolcak csoportnak is tagja volt, jelentős sikereket ért el Párizsban, Berlinben és New Yorkban is. 1940-ben végleg Szentendrére költözött, és Magyarországon ő volt az első festőművész, akinek már életében múzeumot szenteltek.

Az újragondolt kiállítás a múzeum gyűjteményéből láthatóvá tett képek mellett más – hazai és külföldi – intézmények és gyűjtők tulajdonában lévő műveket is felvonultat. A festő pályaszakaszait az életmű kronológiájával párhuzamosan, helyszínek szerint rendezték szekciókra a nagybányai indulásától a párizsi fauve-korszakon, a Nyolcakhoz való csatlakozásának idején, majd a hollandiai éveken és a német expresszionisták körében töltött berlini perióduson át Párizsba való visszaköltözéséig és a majdani Párizs és Szentendre között ingázó hosszú időszakig. A Czóbel Múzeum gyűjteménye több mint ezer grafikai alkotást számlál, többségük még sosem szerepelt kiállításon, de most végre ezekből is láthatunk egy válogatást.

Az újragondolt állandó kiállítás alapvető művészettörténeti és muzeológiai kérdésekre is kitér
Fotó: Éberling András

Barki Gergely kurátor elszánt kutatásainak és ötletes koncepciója eredményeként a tárlat alapvető művészettörténeti és muzeológiai kérdésekre reflektál, beavat a művek datálásának, keletkezési helyszíneinek, az ábrázoltak kilétének kiderítésére irányuló kutatómunka egyes fázisaiba. Több műalkotás hátoldalát is láthatóvá tették, hogy a látogató betekinthessen abba a restaurátori munkába, amely a kétoldalú vagy újrafestett képek feltárását segíti. Például Czóbel 1917-es Bergeni szélmalom című festményének hátoldalán fehérre mázolva Huszár Vilmos egyik festménye/üvegablakterve került elő, melyet erre a kiállításra tártak fel.

Czóbel párizsi műteremszomszédja Modigliani volt, Leo és Gertrude Steinnal is megismerkedett, náluk találkozott Matisse-szal és Picassóval is. Az első világháború kitörésekor el kellett hagynia Franciaországot, párizsi műtermét lefoglalták, az alkotásait elárverezték, így a legrangosabb korszakából származó műveinek többsége lappang. Az ilyen sorsú képek egy része épp Barki Gergelynek az Artmagazinban indított Wanted-projektje eredményeként az utóbbi években került elő, ezekből is megtekinthető néhány a kiállításon. A szomszédban pedig a Wanted – Czóbel elveszett művei szekcióban továbbra is látható egy válogatás a festő pályájának 1925 előtti szakaszában készült, ma még lappangó képek fotóiból.