A művészettörténész munkája gyakran hasonlít egy nyomozásra: kérdésekre keres választ, nyomokon elindulva újabb rejtélyekbe botlik, egy-egy életmű feltárása olykor egy-egy életnyi kutakodást jelent, és számos szakember, intézmény és magángyűjtő összefogását – vázolja fel a szentendrei Czóbel Múzeum újragondolt állandó tárlata, a Czóbel 4.0, mely, ahogy az alcíme, Rejtélyek a múzeumban – Fókuszban a kutatás is jelzi, az utókor feltárómunkáját is látni engedi.
Czóbel Béla (1883–1976) a nagybányai művésztelep reformerei közé tartozott, a Nyolcak csoportnak is tagja volt, jelentős sikereket ért el Párizsban, Berlinben és New Yorkban is. 1940-ben végleg Szentendrére költözött, és Magyarországon ő volt az első festőművész, akinek már életében múzeumot szenteltek.
Az újragondolt kiállítás a múzeum gyűjteményéből láthatóvá tett képek mellett más – hazai és külföldi – intézmények és gyűjtők tulajdonában lévő műveket is felvonultat. A festő pályaszakaszait az életmű kronológiájával párhuzamosan, helyszínek szerint rendezték szekciókra a nagybányai indulásától a párizsi fauve-korszakon, a Nyolcakhoz való csatlakozásának idején, majd a hollandiai éveken és a német expresszionisták körében töltött berlini perióduson át Párizsba való visszaköltözéséig és a majdani Párizs és Szentendre között ingázó hosszú időszakig. A Czóbel Múzeum gyűjteménye több mint ezer grafikai alkotást számlál, többségük még sosem szerepelt kiállításon, de most végre ezekből is láthatunk egy válogatást.
Fotó: Éberling András
Barki Gergely kurátor elszánt kutatásainak és ötletes koncepciója eredményeként a tárlat alapvető művészettörténeti és muzeológiai kérdésekre reflektál, beavat a művek datálásának, keletkezési helyszíneinek, az ábrázoltak kilétének kiderítésére irányuló kutatómunka egyes fázisaiba. Több műalkotás hátoldalát is láthatóvá tették, hogy a látogató betekinthessen abba a restaurátori munkába, amely a kétoldalú vagy újrafestett képek feltárását segíti. Például Czóbel 1917-es Bergeni szélmalom című festményének hátoldalán fehérre mázolva Huszár Vilmos egyik festménye/üvegablakterve került elő, melyet erre a kiállításra tártak fel.
