Ismeretlen Rejtő-mű került napvilágra

Hamisítatlan humor és szövevényesség: Rejtő Jenő kiadatlan operettszövegkönyve jelent meg — két eltérő változatban.

Különleges kötetet olvashatunk Kiss Ferenc szerkesztő és a Szépmíves Kiadó jóvoltából, amelyben Rejtő Jenő két operettszövegkönyvét közölték. A két történet között rengeteg átfedés van, az egyik címe a Fuss vagy fizess!, a másiké a Szerencsés utat. Ez utóbbi szövegkönyvének, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet könyvtárában található, szinte semmi köze nincs a Minyon könyvben megjelent, azonos című műhöz. Az író a Fuss vagy fizess! című darabját dolgozta át igen alaposan, egy teljesen új alaptörténetet kreált, csupán a humoros jelenetek egy részét mentette át ide, és a szerkesztő szerint: „Ezzel az átdolgozás – szerintem – teljesen más lett, mint az alapmű.”

Az utolsó mondattal magam is egyetértek, talán a „teljesen” szó kivételével, de nem is ez a lényeg – hanem inkább az, hogy a két szöveg egymáshoz való viszonyából tökéletesen kirajzolódik, hogyan gondolkodott Rejtő, hogy szerkesztette saját szövegeit, hogyan mérlegelte, mit mentsen át egy másik írásba (hiszen mindig rengeteg tréfája volt kéznél, de nem végtelen számú).

A Fuss vagy fizess! szerepel elöl a kötetben, így óhatatlanul is ahhoz méri az olvasó a másikat – a történet annyira szövevényes, hogy meg sem kísérlem itt felvázolni; szinte a követhetetlenségig az, ami egyébként jellemzi Rejtő számos munkáját. Szerelem van benne, kevéske ármány, szeretni való nők és férfiak, akik sok csetlés-botláson keresztül keresik egymást és jutnak el egymáshoz meg a boldogságba, és persze a szinte Rejtő-védjeggyé vált szekrényből kilépő nő vagy a piperkőc úriember, aki beáll légiósnak, vagyis – ebben a könyvben – egészen pontosan matróznak, és elképesztő együgyű, Svejk-szerű nyugalmával az őrületbe kergeti feletteseit. Operett-alaphelyzet, egy szóval – és ezzel a szerző is tisztában van, ugyanis már a bevezető sorokban ezt az instrukciót olvasni: „Miután a függöny felment, egy pillanat csend. A jelenet úgy hat, mintha komoly, prózai darab kezdődne.”

És közben az egész hemzseg, csattan ki és nyüzsög a zseniális humortól – jó látni, hogy Rejtő is azt tartotta fontosnak és humorosnak, amit mi, olvasók, és átmentette ezeket a második alkotásba. Mutatom a humort: „– Izé… Az az izé voltam, aki leszúrja a bikákat. Carmen voltam… Én voltam a vérző aréna… – Huh! Torreádor volt? Santa Lucia! Ez aztán valami! – Volt olyan nap, hogy négy bikát is leszúrtam egymás után! Ha egy bika előtt kiejtette a nevemet, akkor már a szegény állat lemondóan legyintett.” Önök azonban ne legyintsenek lemondóan, hanem olvassák és élvezzék ezt az újabb csemegét, elveszettnek hitt remekművet.

Rejtő Jenő: Fuss vagy fizess! Elveszettnek hitt művek. Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Kiss Ferenc. Szépmíves Kiadó, Budapest, 2019.