Milyen zakója volt Péter Gábornak?

Horváth László Imre magyar–történelem szakon végzett, így van némi előzménye annak, hogy regényeiben történelmi témákhoz nyúl. A 2014-ben megjelent Lett este és lett reggel egy második világháborús disztópia, tavaly egy római korban játszódó történetet vehettünk a kezünkbe, a Helyőrség Masza­dábant, most pedig ismét a tragikus huszadik századból merített ihletet az 1981-ben született szerző.

A Kicsi embere alapvetően az ÁVO környékén játszódik, és a maszadai áldozatok mítoszát továbbgondoló kisregényéhez hasonlóan valóság és fikció fonódik benne össze természetes eleganciával. A kommunista államrendőrség rettegett vezetőjének, a Kicsi fedőnevű Péter Gábornak megbízható embere Utisz, aki öregkorában meséli el az élettörténetét, amit akár egy történelmi gyorstalpalóként is felfoghatunk, hiszen kronológiai sorrendben felvonulnak előttünk a kor meghatározó alakjai 1923-tól Péter Gábor 1993-ban bekövetkezett haláláig.

Utisz feladata a rendszer működéséhez szükséges anyagi források előteremtése, így ráláthatunk a műkincs- és cigarettacsempészettől az ingatlanok és ékszerek megszerzésének módozataitól a pénzért árult útlevelek gyakorlatáig mindenre. „…amit mesélek, jobban mondva, amiről hangosan beszélek magamban, a történelemről szól, bűnözők története lesz, az egyik bűnöző pedig én magam vagyok” – mondja Utisz a könyv elején. És bár a középpontban Péter Gábor van, bőven kapunk információt a rendszer működéséről, a mindent átszövő korrupcióról, a párton belüli tisztogatásokkal együtt járó koncepciós perek lélektanáról és az elszámoltatás elmaradásáról.

Közhelyesnek hangzik, de A Kicsi embere valóban letehetetlen könyv. Végig olvasmányos, izgalmas. Annak, aki ismeri a szereplőket és viselt dolgaikat, jóleső visszaigazolást ad („Lám, ezeket én is pont így tudtam!”), aki viszont járatlan az ábrázolt korban, az ízelítőt kaphat belőle, de mindannyian betekinthetünk a szovjetek legjobb tanítványai, a „tisztességes, hidegvérű tömeggyilkosok” működésébe. Utisz születési neve mindvégig rejtve marad, viszont megtudjuk, miért lett Eisenberger Benőből, a nyápic szabólegényből éppen Péter Gábor, és amikor becsukjuk a könyvet, az is világossá válik, miért van a borítón egy szürke zakó.

Horváth László Imre: A Kicsi embere, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019.