Nemek és igenek csapdája

„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van” – juthat eszünkbe Jézus intése a hegyi beszédből, miközben a Centrál Színház Nemek és igenek című előadását nézzük. Csakhogy itt azzal szembesülünk, hogy ha ordas kérdéseket szegeznek nekünk, hiába mondunk igazat, igent vagy nemet, az nem visz közelebb az igazsághoz.

A baráti összejövetel mögött összetett, többféle sérelemmel terhelt viszonyok sejlenek fel Fotó: Havran Zoltán

A megcsalt feleség bosszúja és a neki kiszolgáltatott gyerekek régi témája drámairodalmunknak – a társasághoz tartozó, családra vágyó, de fruskamód viselkedő színésznő, Zara (Kovács Patrícia) épp a Médeia próbafolyamatáról lelkendezik már a nyitójelenetben, és ez a történet ugyanúgy ott lebeg végig a szereplők feje fölött, mint egy felkiáltójel, hogy mi mindenre képes az ember.

Pokorny Liát kettős szereposztásban láthatjuk, ő a megerőszakolt nő, majd ő lesz a törvény képviselője Kitty és Edward válási procedúrájában. Igazi átalakulás ez: egyik percben még olyan, mint egy kisírt szemű nő a buszmegállóból, a következő jelenetben pedig hűvös, elegáns, kimért, szinte nem is földi jelenés.

Puskás Tamás rendezésében remek szereposztást láthatunk és kitűnő színészi alakításokat, a jelenet- és térváltások pedig sajátos ritmust kölcsönöznek a több mint kétórás előadásnak (egy szünettel), amely minden kiválóságával együtt azoknak, akik nehezményezik a trágárságot, ad okot a felszisszenésre.

A Nemek és igenek főként az intellektust tartja ébren: rafinált humora, érvekre épülő vitahelyzetei, intertextuális bravúrjai mind-mind arra ösztönzik a nézőt, hogy külső szemmel, éles rációval közelítsen az elé tárt történethez, épp ezért olyan megfoghatatlan a dramaturgiai csavar, a pillanat, amikor érzelmileg is bevonódik a néző, gombóc ugrik a torkába és belátja, hogy neki is válaszolnia kell azokra a kérdésekre, melyekkel szembesítették.