Egy autentikus népi együttes első lemeze mindig ünnep, főleg ha nemcsak a dallamvilág, hanem a hangszerelés és az egész attitűd is a hagyománytiszteleten túlmutató kulturális beágyazottság. A Babra esetében itt a déli szláv népek és a nagy balkáni olvasztótégely zenei tradícióiról van szó, amiket az együttes nemcsak magas művészi színvonalon interpretál, hanem a Budapest környéki délszláv kulturális közösségek táncházaiban aktívan is megél. A délszláv népzene talán legismertebb közvetítője hazánkban a Söndörgő, és a Babra is ugyanabból a forrásból merít, a maga szája íze szerint, egyéni hangvétellel.
Mi mással indíthatna a lemez, mint egy fürge kólóval (Kolo), amelyet tekinthetünk tiszteletadásnak is: ez a szórakoztató, táncoltató tamburazene jelenti a gyökereket. Akárcsak a következő Oro pade lírája, amelyben Varga Veronika tamburabőgős-énekesé a főszerep, méltán. Szép, elvágyódó, érzelmes íve van a dalnak, és pontosan tetten érhető benne az a ritmikai-dallamvezetési feszültség, ami egy népi ihletésű nótát sosem enged átmenni totál giccsbe, ellentétben a popipar szakmányban gyártott, tömegríkató műdalaival, amelyeket nagy pénzekért gyártanak kellemetlen alakok.
A Majka kceru megint friss, nekiindulós, de amikor az ember már belefeledkezne, egy hirtelen váltás kihúzza a lába alól a talajt, hogy aztán a harmonikaszólam alátegye a varázsszőnyeget: itt mutatja meg először progresszív arcát a zenekar. A Semartin össznépi sejehaj, az együttes nagy része énekel benne, az egyszeri hallgatónak szinte kedve támad megtanulni szerbül legalább ezt a pár sort, hadd legyen neki is közösségi élménye. Az instrumentális Graovskót jól eleresztették a maga hét és fél percével: titokzatos, sompolygó, erotikus búgással indít, aztán szép lassan felépíti magát, mint a fejlődő óriáskígyó, de sosem válik öncélúan virtuózkodóvá, ízlésesen tartja saját kereteit (pedig lenne miből, tessék figyelni a klarinét-harmonika ikerszólót a fináléban!)
Alig vagyunk túl a lemez felén, a Babra még korántsem lőtt el minden ötletet, a többi szám is legalább ennyire változatos és izgalmas (úgy magában, mint az album zenei ívének alkotóelemeként), de erről már győződjenek meg olvasóink a saját fülükkel.
