Elhunyt Térey János költő

Életének 49. évében, hétfőn reggel váratlanul elhunyt Térey János, Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett és József Attila-díjas költő, író, műfordító, drámaíró.

Fotó: Bach Máté

Drága János, először nem akartam és nem tudtam írni semmit, mert nincsenek szavak arra, ami történt. És tudom, éppen tőled, mennyire fontos a legmegfelelőbb szó megtalálása, a kavargó érzések megtisztítása, legtárgyilagosabb fel- és bemutatása. De ha nincsenek szavak, mit tegyen az ember? Ezt nem beszéltük meg, ezt sem beszéltük meg. És még mennyi mindent.

Felfoghatatlan, ami történt. Nem erről volt szó, erről nem is volt szó, vagy nem így, nem most, nem ilyen gyomorszájon vágó hirtelenséggel. Annyi mindenről beszéltünk, és most úgy tűnik, mégsem beszéltünk eleget, minden kihagyott alkalom és lehetőség véteknek tűnik.

Ittuk a szavaidat annál a péntek esti asztalnál, szigorú voltál és igazságos, de soha nem bántottál meg senkit, az élet és az irodalom dolgai elválaszthatatlanul egyek voltak: benned mindig, és bennünk is abban a pár órában, amikor melletted ülhettünk.

Nézem az utoljára közzétett fényképedet a harmincadik érettségi találkozóról, és arra sincsenek szavaim: mi van rajta? Mi van ott, amit te minden bizonnyal láttál már, mi viszont még nem? És főleg mit jelent ez a kép? A homályos vonalak, az, hogy te nem vagy rajta (hiszen te készítetted), a jobb felső sarokban a gramofontölcsér, ami bármi másnak is látható. Bármi másnak is olvasható. Irodalomnak, metafizikának. Olcsó volna tovább magyarázni, nem is teszem.

Drága János, képtelenség tovább írnom rólad. Köszönöm, hogy ismerhettelek, és ígérem, soha nem felejtünk. Olvasunk téged és beszélünk rólad, nem csak most, a gyász felindulásában, hanem amíg szemünk és – most hirtelen elnémult – hangunk engedi. Nyugodj békében.

Fotó: Bach Máté

Életének 49. évében, hétfőn reggel váratlanul elhunyt Térey János, Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett és József Attila-díjas költő, író, műfordító, drámaíró. Térey János 1970. szeptember 14-én született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Érettségijét követően a budapesti Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán tanult, 1996-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar szakos oklevelet. 1997-ben és 1998-ban a Cosmopolitan magazin olvasószerkesztőjeként dolgozott, 1998 óta szabadfoglalkozású író volt.

Elsősorban költőként vált ismertté, első versei 1990-ben jelentek meg. Elfeledett, tetszhalott műfajokat aktualizált és keltett új életre. A kötött versformák mellett érdeklődést mutatott a hosszabb, elbeszélő jellegű művek iránt, s ennek eredményeként született meg a Paulus című verses regénye (2001), amely több elismerésben részesült (Palládium-, Tiszatáj- és Füst Milán-díj), majd A Niebelung-lakópark című drámatetralógiája, amelyből Mundruczó Kornél rendezett felolvasószínházi előadást. Az első rész, a Rajnapark megkapta az évad legjobb magyar drámájának díját. A harmadik részt, a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör mutatta be 2004-ben a budavári Sziklakórházban, az előadásból film is készült.

Drámaíróként Asztalizene (2008), Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Protokoll (2010) című színműveit sikerrel játszották. Az Asztalizene, valamint a Jeremiás, avagy Isten hidege elnyerte az évad legjobb magyar drámája díjat. Kazamaták című, Papp Andrással közös színpadi munkája (2006) az 1956-os eseményeket új szemszögből mutatta be. Kortárs német, cseh, francia és bolgár költőket fordított, nevéhez fűződik Paul Verlaine Szaturnuszi költeményeinek első teljes, magyar nyelvű fordítása is.

2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven, a következő évben a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd című kötete francia nyelven. 2018-ban ő volt a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik válogatója. Egyik legutóbbi munkája, a Káli holtak című regény tavaly jelent meg.

Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították, több felolvasáson járt Európában és a tengerentúlon.

Munkásságát több jelentős díjjal jutalmazták: Déry Tibor-jutalomban (1995), Móricz Zsigmond-ösztöndíjban (1995), a Magyar Rádió Petőfi-díjában (1996), József Attila-díjban (2001), Örkény István-ösztöndíjban (2003) részesült. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2006-ban, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat 2010-ben vehette át. (MTI)