Az 1972-ben született G. István László költő, műfordító, tanár (aki 2015-ben Repülő szőnyeg címmel kiváló verstankönyvet, vagy inkább kötöttformájúvers-példatárt jelentetett meg, 2017-ben pedig Nem követtem el címmel kitűnő és lapunkban is méltatott verseskötetet) viszonylag hamar jelentkezett új kötetével, ami ilyenkor arra ingerli az olvasót, hogy nagyobb odafigyeléssel nézze meg a verseket, mert, gondolja naivan, nem lehet valaki ennyire termékeny egyenletes és magas színvonalon. Még erőteljesebben felvetődik ez a kérdés, amikor meglátja, hogy a pici kötet – amely az Időmérték-sorozat 23. darabjaként jelent meg – versei nem kevesebb, mint öt ciklusba sorolódnak. Ennek bizony a legnagyobb jóindulattal is ötféle hangnak, vagy legalábbis tematikának, versélmény-élménynek kell lennie!
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/pTS1VtRSA7VNiKeBza3Izu1kvx7BkEYRoIpMFLFSrAU/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzYwMzczMjBiODI0MDQzNDQ5MzQwNjUyMGEyMDk4NTZj.jpg)
Az öt legjobb Donald Sutherland-film – A testrablók támadása + videó
A sci-fi-horror műfaj egyik klasszikus mozija.