Fotó: Bach Máté
– Japánban nagyon elszaporodott a bambusz, környezetvédelmi probléma vált belőle, mert kiszorítja a többi fafajtát. Ezért a bambuszokat irtják, tehát gyomnak számítanak, de én nem zöldhulladékként, hanem művészetként akartam kezelni ezeket a kivágott fákat – mesélte Nittake. A bambusztörzseket három évig szárítja, utána különböző méretekre vágja őket – akár kétméteresre is –, majd egyenként fúrógéppel mintázza, végül egy sajátos csiszolási módszerrel kezeli a fákat. A vagara-mintáknak különféle jelentésük van, az egyiken, amelyet megmutatott nekünk, egy áldásminta található, amely azt kívánja, hogy nőjenek nagyra a gyermekek.
A hagyományos japán népviselet, a kimonó drága mulatság. Pár évvel ezelőtt indult el az a „mozgalom”, amely a régi kimonókat úgy hasznosítja újra, hogy használati tárgyakat készítenek a selyemruhákból. Homma Jukie és Konisi Jukiko például női táskákat terveznek belőlük. Ám a két japán hölgy a Várban a jukata nevű, vékonyabb nyári öltözetet viselte, amelyet szintén ünnepi alkalmakra szoktak magukra ölteni.
– A teaszertartásokat kimonóban végzik, ebből a hagyományos japán népviseletből legalább egy van minden háztartásban. Általában a hagyományos japán esküvőkön vagy a felnőtté válás ünnepekor veszik fel őket a húszéves fiatalok. Az utóbbi években újra divatossá vált a kimonó, ami jó dolog. A fiatalok szeretik ezeket a viseleteket, kicsit átalakítják, átszabják őket, és a mostani divathoz igazítva hordják – mondta Homma Jukie táskakészítő, aki az egyik selyemtáskáját mutatta meg nekünk.
Japánban teljesen természetesnek számít a kimonó viselése, az utcán senkit sem bámulnak meg, ha ilyet hord. Talán leginkább azt tanulhatjuk meg a japánoktól, hogy az ultramodern világgal is teljesen összefér a hagyomány, csak legyünk elég bátrak vállalni azt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!