
Fotó: Kurucz Árpád
Az ő első kiállítása 2005-ben nyílt meg. – Akkoriban Nemes Nagy Ágnes hagyatékát dolgoztam fel, és egyik esszéjében azt írta: a gesztenyefa virágzása az évben olyan kivételes pillanat, mint amilyen kivételes az esztendőben a karácsony. Ezt éppen májusban olvastam, az udvarban virágzott a gesztenyefa, és rögtön megvolt az ötlet, hogy az udvaron kell egy kiállítást rendezni a természetről és az irodalomról. Így született a Kis magyar irodalmi herbárium – idézi fel.
Szilágyi Judit matematika-orosz szakon végzett Szegeden, és még mielőtt ezt a két szakot befejezte volna, a magyarra is jelentkezett, majd PhD-képzésen is ezen a területen maradt. – Utána kilenc évig tanítottam matematikát, valamint magyar nyelv és irodalmat a kecskeméti tanítóképző főiskolán. Közben bejártam a PIM-be Füst Milán hagyatékát kutatni, és belecsöppentem a naplója sajtó alá rendezésébe is. Addig-addig jártam ide, hogy a kézirattár akkori vezetője, Varga Katalin, akinek sok mindenért hálával tartozom, hívott ide dolgozni, és így kerültem 2003 őszén a PIM-be – foglalja össze, amikor arról kérdezem, hogyan lett muzeológus.
Mint mondja, az itteni kézirattárban a Móricz-hagyaték után Füst Miláné a legnagyobb. Füst Milán sok vázlatot és fogalmazványt készített, s ezek nagy része szerencsés módon meg is maradt – a naplófüzetei, iratai, levelezése, sőt mindenféle jegyzetcédulák és számlák is bekerültek a múzeumba. Kérdésemre, hogy egy napló közreadásakor vannak-e kegyeleti szempontok is a szakmai kritériumok mellett, és dönthet-e úgy egy kutató, hogy valamit mégsem tár a nyilvánosság elé, elmondja, hogy természetesen van szakmai etika, de Füst Milán naplója egy óriási, depresszív és önreflexív szövegtenger, mely nem tartogatott ilyen dilemmákat, hiszen az író szinte semmilyen módon nem foglalkozik a külvilággal, ebből nem derülnek ki pletykák.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!