Papp Tiborra emlékeztek a Francia Intézetben

A Francia Intézetben Hommage á Tibor Papp címmel tartott esten felidézték a legendás művész alakját, sokszínű pályájának egyes állomásait.

Fotó: Teknos

Papp Tibor (1936–2018) a magyar és a francia művészeti élet emblematikus személyisége volt: költő, író, vizuá­lis művész, szerkesztő, műfordító, tipográfus. Nevéhez fűződik a Magyar Műhely nevű híres művészeti lap, valamint az Atelier újság- és könyvkiadó megalapítása, és a világ első digitális irodalmi folyóirata, az Alire is.

A Francia Intézetben Hommage á Tibor Papp címmel tartott esten felidézték a legendás művész alakját, sokszínű pályájának egyes állomásait. Sulyok Bernadett, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főmuzeológusa elmondta, hogy a Magyar Műhely egyszerre volt folyóirat, kiadó és közösség, találkozási terep a művészek számára.

Papp Tibor 1956-ban segített egy MTI-fotósnak, a forradalom után el kellett menekülnie Magyarországról. Először Belgiumba, Liège-be ment, ahol a Dialogue című folyóirat szerkesztője lett. Később kapcsolatba került Nagy Pállal és Parancs Jánossal is, akik ekkor már Párizsban éltek. 1962-ben pedig elindították a Magyar Műhely című folyóiratot. – Kérdés, miért pont ez lett a lap neve. Ugyanezt a címet viseli Németh László egy tanulmánya, ami 1957-ben a Kortárs folyóiratban jelent meg, de ő ezt a megnevezést Bartók Bélára vonatkoztatja, így nem valószínű, hogy emiatt lett ez a Papp Tibor által alapított folyóirat címe. Minden bizonnyal inkább Bibó István 1945-ös, A magyar demokrácia válsága című tanulmánya adta az ötletet, amiben Bibó egy sajátos magyar műhely létrehozásának szükségességét hangsúlyozza – mondta el Sulyok Bernadett, majd hozzátette, hogy a Magyar Műhely kezdetben nem volt kimondottan avantgárd szellemiségű folyóirat, inkább generációs lapnak volt tekinthető. Megjelentette a Magyarországon cenzúra alatt álló írók műveit, ami elsősorban a betiltott Újhold körének írásait jelentette. Ők adták ki Weöres Sándor Tűzkútját is 1964-ben, ami néhány hónappal megelőzte a magyar kiadást, így tulajdonképp elősegítette azt.

A Magyar Műhelyhez tartozó szerkesztők, szerzők fő mestere Kassák Lajos volt, akinek az életművét elkezdték feldolgozni. 1971-ben Kassák-díjat alapítottak, és létrehozták a Kassák Baráti Kört, amelynek Kassák özvegye, Kárpáti Klára is a tagja volt.

Papp Tibor írói, költői és szerkesztői tevékenysége mellett a digitális művészetben is maradandót hagyott hátra: 1994-ben megalkotta az első digitális versgenerátort, a Disztichon Alfát. Erről Philippe Bootz, az Université Paris 8 vezető előadója, a ­Laboratoire Paragraphe írások és hipermediációk csoportjának vezetője beszélt. Kifejtette, hogy akkoriban még nem álltak rendelkezésre a mai kor digitális lehetőségei, így Papp Tibor a kivetítőn látott izgalmas kísérleteket a legelső, legkezdetlegesebb programokkal készítette el. A mű irodalom- és művészettörténeti jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen ez az első olyan alkotás, aminek a szövegét számítógépes program generálja. A Disztichon Alfa generátora tizenhatbillió disztichont tár az olvasó elé, ami a kiadvány fülszövege szerint több milliárd évre elegendő olvasnivalót jelent.

Papp Tibor később vizuális és hangkölteményeket is generált az általa készített számítógépes programmal, amik a Hinta-palinta című művében jelenek meg 2000-ben.

Papp Tibor életművének nagy része a PIM-ben kutatható: itt őrzik ugyanis a Magyar Műhely szerkesztőségi anyagát, 2013-ban pedig az alapítóktól, Nagy Páltól, Papp Tibortól és Bujdosó Alpártól hazahozott vizuális költeményekkel, fotókkal, kéziratokkal és egyéb anyagokkal is bővült a gyűjtemény.