Fizikai, lelki, szellemi tisztaságban élni reggeltől estig – az igazi megtisztulásnak ezt a lehetőségét sugallja a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes évadnyitó előadása, a Tiszta című néptánc-színházi produkció.
A tisztaság sokféle, egyszerre egyedi és egyetemes jelentésével találkozhatunk a budapesti Duna Művészegyüttes művészeti vezetője, Juhász Zsolt víziójában. Az előadás rendezőjét több közös munka köti a háromszéki társulathoz, közöttük a 2005–2006-os idényben színre vitt Ölelésben – Ady-szerelmek című táncszínházi előadás, a Háromszék és az M Studio közös produkciója, amely archaikus elemekből épített kortárs mozgásvilággal gyakorolt nagy hatást az értő közönségre.
A Tiszta sok tekintetben újat hoz, szokatlan módon bánik a tér adottságaival, a szereplők folyamatosan változó színtereket „építenek”, amelyek segítenek a nézőnek dekódolni és ráhangolódni a különböző élethelyzetekre, életérzésekre. A mosdótálban lévő vízről például kiderül, hogy általa az élet tisztaságát vehetjük a tenyerünkbe, megmártózhatunk a jóban, megtisztulhatunk a hamistól.
Fotó: Kátai Jocó
Különböző táncok közvetítik az egyén és közösség érzelmi és társadalmi állapotokra való reagálását. A gyimesi lassú, az ugrós, illetve a sárpataki fordulós végigkíséri a fiatalok ismerkedésétől a szerelmet vallásig vezető folyamatot. A szeretett ember elvesztése fölötti fájdalomhoz cigány keservest társítottak, a lányok dala és a fiúk botolója hatásos zenei hátteret teremt, a Heveder együttes tagjai a táncosok között, velük-bennük feloldódva számítanak egyszerre társnak és támasznak. A szín folyamatosan változik, láda, pad, almárium, szék, szekrény, ágy gördül le-fel, ahogy az élethelyzetek hullámzása megköveteli.
Magyar népi imádság zárósorai – „Míg nappal vagyon, addig akarok munkálkodni, mert eljön az éj, hol senki nem dolgozhat” – foglalják keretbe a produkciót. Közben a nézőnek folyamatosan az az érzése, hogy ifj. Csoóri Sándor sokszínűségében is egységet teremtő zenei anyaga és a táncfüzér bármilyen emberi sorsot képes megjeleníteni.
