Egy kitérők tarkította pálya

Megújult a „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” – Petőfi választásai című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amelyet 2011 óta félmillióan láttak.

A tárlat a költő életrajzából azokat a csomópontokat emeli ki, amelyek során valamiféle választás elé került Fotó: Bach Máté

Megújult a „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” – Petőfi választásai című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amelyet 2011 óta félmillióan láttak, a kiállítóterében pedig mintegy négyezer múzeumpedagógiai foglalkozást tartottak – tájékoztatta lapunkat Kalla Zsuzsa főmuzeológus, a tárlat kurátora. Hozzátette, hogy a pályaválasztó, kamasz Petőfi Sándort állították a középpontba, akinek sok kitérő tarkította a pályáját. Mint mondta, ebből is következik, hogy a kiállítás technikai megújulása a fiatalabb generációk igényeihez is igazodik, így az eddigi egy multimé­diás pont négyre bővült. Megmaradt az a számítógépes szimuláció, amelynek használatakor személyesen lehet részt venni a márciusi eseményekben. A kiállítás megnyitóján az újságírók is kipróbálhatták a játékot, ahol jó válaszok esetén a március 15-re érkező tömeg méretét lehetett növelni. Az új multimédiás pontok egyike, a már­ciusi ifjak életútját mutatja be, amely során láthatóvá válnak a találkozási pontok is. A másik program Petőfi származásáról szól, a leszármazottakat lehet követni egészen a mai napig. A harmadik multimédiás ponton Petőfi-fordításokról tájékozódhatnak az érdeklődők, amelyek kapcsán Demeter Szilárd, a múzeum főigazgatója a tegnapi sajtóbejáráson azt mondta, hogy Petőfi munkássága jelentős kulturális exporttermékünk, amelyet Kínától Ausztrá­liáig mindenütt ismernek és fordítanak a mai napig.

Kalla Zsuzsa az újdonságok bemutatása során kiemelte, hogy a hatodik terem Szendrey Júliáé lett, aki nemcsak mint Petőfi felesége, hanem mint író is megjelenik. Az 1850-es, 1860-as években írt versei állnak a középpontban, de szó van a műfordításairól és a naplóiról is. Egy gyerekszobát láthatunk, ez Szendrey Júlia második házasságából származó gyermekeinek világát idézi meg, amelyről elég sok feljegyzés maradt. Egy multimédiás portálon pedig Szendrey Júlia verseit hallgathatják meg a látogatók, ezek saját szellemi életének a háttérbe szorulásáról tanúskodnak. Míg korábban Petőfivel igazi szellemi partneri viszonyt alakított ki, halála után ez a megértő közeg igencsak hiányzott az életéből.

A tárlat a költő életrajzából azokat a csomópontokat emeli ki, amelyek során valamiféle választás elé került
Fotó: Bach Máté

A kiállítás a Petőfi-életrajzból azokat a csomópontokat emeli ki, amelyek során a költő választás elé kerül. Az első terem a Petőfi-kultuszról szól, ami az előszobája a kiállításnak, ahol mindenki végiggondolhatja a különböző hatások révén, milyen a Petőfiről kialakított képe. Egy termet szántak az alkotók a gyerekkornak, ahol azokat a barátokat is megismerhetik a látogatók, akik egész életén át végigkísérték. A következő teremben már olyan választásait ismerhetjük meg Petőfinek, amelyeket ő maga hozott, miután tönkrement a család. Katonának állt, aztán vándorszínésznek, majd elindul Pestre a verseivel. A negyedik teremben a politika mint lehetőség jelenik meg. Március 15-én szerez országos ismertséget, de arról is szó van, miért nem került be a nemzetgyűlésbe. Az ötödik terem központi témája a katonáskodása, ami szintén nem egy egyszerű történet, de végül Petőfi egy haditudósítói segédtiszti pozícióban magára talál. Kalla Zsuzsa kiemelte a megújuló tárlat kapcsán, hogy ami egy életrajzban egyenes vonalúnak látszik, az a valóságban nem éppen az. Hozzátette, múzeumpedagógiai elképzelés, hogy a fiatal, pályaválasztó Petőfit állították a középpontba, ami még közelebb hozhatja a költőt a kamasz közönséghez. Elmondása szerint arra is hangsúlyt helyeztek, hogy a sokszor keserű élettapasztalatok milyen pozitívan jelentkeznek a költészetében. Mint mondta, majdnem belehal Petőfi a katonaságba, de aztán mégis megszületik a János vitéz pozitív katonaképe, aki akkor lesz ember, amikor felül a lóra. A vándorszínészet tapasztalata pedig például a Nemzeti dal megírásakor jelentkezett, mert tudta, hogyan kell egy verset úgy megírni, hogy az előadható legyen, és nagy hatást gyakoroljon a hallgatóságra.

„Ő meghalt Segesvár felett”

November 27-én nyílik a Ki mondaná, hogy a helyi csatatér – Régészeti kutatások a Segesvári harctéren 2018–2019 című önálló kiállítás, amelyben a bemutatják a segesvári régészeti feltárás eredményeit. Láthatóak lesznek a feltárt leleteket, az ott készült felvételeket, a tárlat szól a kutatási folyamatról és módszertanáról is. – A leletek mennyisége volt a legmeglepőbb, de ez elsősorban egy adatfókuszú kutatás volt – hangsúlyozta lapunknak Kalla Zsuzsa. Kiemelte, hogy találtak például tüzérségi nyomokat, amiből a ballisztikus ki tudja számítani, hol voltak az állások, hogyan nézett ki az ütközet. – Július 31-én volt Petőfi halálának a 170. évfordulója, és ebből az alkalomból Székelykeresztúron tartottunk egy konferenciát, amelyen irodalomtörténeti, művészettörténeti, hadtörténeti és régészeti megközelítésben tárgyaltuk a korszakot, egy hasonló kamarakiállítás pedig bemutatta a régészeti feltárás eredményeit.