A harmadik ciklusban – ez a címadó ciklus – aztán felpörög a forradalom. A szerző alteregót talál ki magának, és a versek lábjegyzeteiben teremti meg a kitalált kolumbiai költő mítoszát: „A helyben kapott információk alapján (egy füzetben talált verseket másolják és árulják a helyi gyerekek), illetve a töredékeket lefordítva és valamiféle sorrendbe helyezve a következő történetet vélem valószínűsíteni: egy Carlos Jara nevű költő (tegyük fel, hogy önmagát szólítja meg a románcokra hajazó költeményekben), aki valamelyik gerillaszervezet tagja lehetett, üldözői elől átkelt Ecuadorba, ahol állítólag a baloldali vezetésű ottani kormány emberei várták akkoriban a kolumbiai elvtársaikat. De ez csupán feltételezés.” Ez az alteregó érkezik meg aztán a tengerszemekhez, miközben mi visszafelé olvasva megértjük az előző ciklusok latin-amerikai motívumainak célját is.
A verseskönyv egy cikluson kívüli zárókölteménnyel végződik. A cím – kóda – ez esetben bizonyára a megszólított k. és az óda összetétele. Összefoglalja a könyv lényegét, és ott a helye az év versei között: „egy versszaknyi időre megfagyott / minden melegség / csupán a láthatáron égett / kitartóan egy olajkút // ma reggel körbevettek / kóbor és egyéb kutyák / fényes győzelmet arattunk felettük / ma reggel sem voltunk ártatlanok.”
Király Farkas: Út a tengerszemekhez. Versek. Széphalom Könyvműhely – Orpheusz Kiadó, Budapest, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!