Az elsők között hívta fel a figyelmet a képernyő előtt töltött idő veszélyeire – és akkor ez még csak a televíziót jelentette, azóta okostelefonok és egyéb kütyük képében sokkal nagyobb veszedelem költözött be az otthonainkba. „Felnőttként akár még a családi asztalnál is mindenki mered a telefonjára. Ez valami pokoli! Nem mi használjuk ezeket az eszközöket, hanem azok minket. Kissé meghülyítenek és antiszociálissá tesznek” – mutatott rá egy interjúban.
Kisgyerek koromban dédnagymamám volt az egyetlen ember, aki tabuk nélkül mesélt nekem a halálról. Sokszor úgy és olyan dolgokról beszélt velem, ahogy és amiről ma már nem szokás gyerekek jelenlétében szót ejteni. Az ő bölcsességét éreztem mindig Vekerdy könyveiben is, aki szintén arra bátorította a felnőtteket, hogy ne hazudjanak a gyerekeknek. A rosszról, a betegségről és a halálról sem – hogy lássák, milyen az élet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!