Az embernek semmi sem elég

Sok olyan musical létezik, amely gondolkodásra késztet, de kevés az olyan, amelyik feldühít. A Veszprémi Petőfi Színház legújabb, Titanic című előadása ilyen. Dühítő.

Sok olyan musical létezik, amely gondolkodásra késztet, de kevés az olyan, amelyik feldühít. A Veszprémi Petőfi Színház legújabb, Titanic című előadása ilyen. Dühítő.

A musical nem a filmes feldolgozás miatt mindenki által jól ismert szerelmi szálra helyezi a hangsúlyt, hanem azt mutatja be, hogy ez a tragédia elkerülhető lett volna, ha hallgatnak a józan eszükre azok, akiknek a Titanic sorsa a kezükben volt. Négy emberről van szó. Az egyik a Titanic tulajdonosa, akinek semmi sem elég. Folyamatosan nyomást gyakorol a kapitányra, hogy növelje, egyre csak növelje a sebességet, mert be akarja bizonyítani, hogy ez a luxushajó a leggyorsabb a világon. A másik a Titanic kapitánya, aki nem képes nemet mondani a tulajdonosnak. Sőt hogy még hamarabb érjen célhoz a hajó, nemcsak növeli a sebességét, hanem a járt utat is feladja a járatlanért, északabbra megy, ami bár rövidebb útvonal, de jéghegyekkel tarkított. Aztán azt se nagyon veszi figyelembe a kapitány ebben a színdarabban, hogy temérdek távirat jelzi, hogy azon az útvonalon is van jéghegy, amerre mennek. Még a koordinátáit is megadják, hogy hol várható az a jéghegy, amely aztán a tragédiát okozza. De ez sem érdekli különösebben őt, mert azt gondolja, ki lehet kerülni.

A harmadik a Titanic tervezője, akinek a felelőssége szintén az, hogy ő se volt képes ellenállni a tulajdonosi nyomásnak. Őt is elragadta magával a gőg és az a gondolat, hogy amit tervezett, az elpusztíthatatlan, így hát neki sincsen ellenvetése az ámokfutás ellen. Az elpusztíthatatlanságban annyira hitt mindenki, hogy bár lehetett volna annyi mentőcsónak a fedélzeten, amennyibe minden utas elfér baleset esetén, de nem rendeltek a gyártók. Egy ilyen elsüllyeszthetetlennek hitt hajón minek foglalja a helyet feleslegesen az a temérdek mentőcsónak, gondolták, arról már nem is beszélve, hogy némiképp még a szép tengeri kilátást is zavarja. A negyedik ember pedig az első tiszt. A tragédia pillanatában ő fogja a kormányt. Kétféle lehetőség közül kell választania. Az egyik, hogy nekimegy a jéghegynek, a másik, hogy kikerüli, ha tudja. Ha nekiment volna, nem biztos, hogy elsüllyed a hajó, bár jelentős sérülést szenved. Kikerülni viszont a túl nagy sebesség miatt nem sikerült, így a jéghegy felhasította a hajó oldalát. Biztosan nem tudható, de az első tiszt azt gondolta, rossz döntést hozott, miatta süllyed el a Titanic. Végiggondolva a felelősségét öngyilkos lesz. A Titanic tulajdonosa viszont nem gondol végig semmit, menti az irháját, szégyenszemre egy nőkkel és gyermekekkel teli csónakban bújik meg egyedüli férfiként. A musical tehát alaposan körbejárja az emberi felelősség kérdését, a nézőt morális álláspontra késztetve.

A színdarabban egyébként mindenki tisztán issza a whiskyt, senki nem kér bele jeget. Keserű humor ez, de arra jó, hogy oldja a nézőben felgyülemlő feszültséget. A Veszprémi Petőfi Színház előadása viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Túlságosan egyenetlen ugyanis a dalok előadásának színvonala. Nem engedhető meg, hogy csak egyetlen hamis hang is legyen egy ilyen musicalben. Bár mindenféleképpen ki kell emelni pozitív példaként Tassonyi Balázst, aki nemcsak jól táncol, de remekül énekel is, amikor színpadon van az első osztály utasainak stewardjaként, izzik a levegő. Barta Viktória koreográfiája látványos és dinamikus, sőt egészen kifinomult mozdulatsorokat láthattunk akkor, amikor a végzet négy táncosa van a színpadon. Bár nem ez a fő feladatuk, de még az előadást is ők tartják egyben. A Somogyi Szilárd rendezte előadás ugyanis szétesik. Amikor arról szól a darab, milyen emberi hiányosságok vezetnek oda, hogy a jéghegy hosszan felhasítja a hajó oldalát, akkor jól működik minden, ám az utasokkal mintha nem tudna mit kezdeni. Súlytalan a szerelmi szál, és szinte alig van olyan utas, akire az előadás után is emlékeznénk. Így viszont kevésbé élhető át a Titanic katasztrófája, aminek ráadásul nem is kellett volna bekövetkeznie.