Sok olyan musical létezik, amely gondolkodásra késztet, de kevés az olyan, amelyik feldühít. A Veszprémi Petőfi Színház legújabb, Titanic című előadása ilyen. Dühítő.
A musical nem a filmes feldolgozás miatt mindenki által jól ismert szerelmi szálra helyezi a hangsúlyt, hanem azt mutatja be, hogy ez a tragédia elkerülhető lett volna, ha hallgatnak a józan eszükre azok, akiknek a Titanic sorsa a kezükben volt. Négy emberről van szó. Az egyik a Titanic tulajdonosa, akinek semmi sem elég. Folyamatosan nyomást gyakorol a kapitányra, hogy növelje, egyre csak növelje a sebességet, mert be akarja bizonyítani, hogy ez a luxushajó a leggyorsabb a világon. A másik a Titanic kapitánya, aki nem képes nemet mondani a tulajdonosnak. Sőt hogy még hamarabb érjen célhoz a hajó, nemcsak növeli a sebességét, hanem a járt utat is feladja a járatlanért, északabbra megy, ami bár rövidebb útvonal, de jéghegyekkel tarkított. Aztán azt se nagyon veszi figyelembe a kapitány ebben a színdarabban, hogy temérdek távirat jelzi, hogy azon az útvonalon is van jéghegy, amerre mennek. Még a koordinátáit is megadják, hogy hol várható az a jéghegy, amely aztán a tragédiát okozza. De ez sem érdekli különösebben őt, mert azt gondolja, ki lehet kerülni.
A harmadik a Titanic tervezője, akinek a felelőssége szintén az, hogy ő se volt képes ellenállni a tulajdonosi nyomásnak. Őt is elragadta magával a gőg és az a gondolat, hogy amit tervezett, az elpusztíthatatlan, így hát neki sincsen ellenvetése az ámokfutás ellen. Az elpusztíthatatlanságban annyira hitt mindenki, hogy bár lehetett volna annyi mentőcsónak a fedélzeten, amennyibe minden utas elfér baleset esetén, de nem rendeltek a gyártók. Egy ilyen elsüllyeszthetetlennek hitt hajón minek foglalja a helyet feleslegesen az a temérdek mentőcsónak, gondolták, arról már nem is beszélve, hogy némiképp még a szép tengeri kilátást is zavarja. A negyedik ember pedig az első tiszt. A tragédia pillanatában ő fogja a kormányt. Kétféle lehetőség közül kell választania. Az egyik, hogy nekimegy a jéghegynek, a másik, hogy kikerüli, ha tudja. Ha nekiment volna, nem biztos, hogy elsüllyed a hajó, bár jelentős sérülést szenved. Kikerülni viszont a túl nagy sebesség miatt nem sikerült, így a jéghegy felhasította a hajó oldalát. Biztosan nem tudható, de az első tiszt azt gondolta, rossz döntést hozott, miatta süllyed el a Titanic. Végiggondolva a felelősségét öngyilkos lesz. A Titanic tulajdonosa viszont nem gondol végig semmit, menti az irháját, szégyenszemre egy nőkkel és gyermekekkel teli csónakban bújik meg egyedüli férfiként. A musical tehát alaposan körbejárja az emberi felelősség kérdését, a nézőt morális álláspontra késztetve.
