Az embernek semmi sem elég

Sok olyan musical létezik, amely gondolkodásra késztet, de kevés az olyan, amelyik feldühít. A Veszprémi Petőfi Színház legújabb, Titanic című előadása ilyen. Dühítő.

A színdarabban egyébként mindenki tisztán issza a whiskyt, senki nem kér bele jeget. Keserű humor ez, de arra jó, hogy oldja a nézőben felgyülemlő feszültséget. A Veszprémi Petőfi Színház előadása viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Túlságosan egyenetlen ugyanis a dalok előadásának színvonala. Nem engedhető meg, hogy csak egyetlen hamis hang is legyen egy ilyen musicalben. Bár mindenféleképpen ki kell emelni pozitív példaként Tassonyi Balázst, aki nemcsak jól táncol, de remekül énekel is, amikor színpadon van az első osztály utasainak stewardjaként, izzik a levegő. Barta Viktória koreográfiája látványos és dinamikus, sőt egészen kifinomult mozdulatsorokat láthattunk akkor, amikor a végzet négy táncosa van a színpadon. Bár nem ez a fő feladatuk, de még az előadást is ők tartják egyben. A Somogyi Szilárd rendezte előadás ugyanis szétesik. Amikor arról szól a darab, milyen emberi hiányosságok vezetnek oda, hogy a jéghegy hosszan felhasítja a hajó oldalát, akkor jól működik minden, ám az utasokkal mintha nem tudna mit kezdeni. Súlytalan a szerelmi szál, és szinte alig van olyan utas, akire az előadás után is emlékeznénk. Így viszont kevésbé élhető át a Titanic katasztrófája, aminek ráadásul nem is kellett volna bekövetkeznie.