Visszatérni a gyökerekhez

Alpaslan Ertüngealp török–görög származású magyar karmester és zongoraművész több mint harminc éve él Magyarországon, és a kezdetektől sokat tesz a magyar–török kulturális kapcsolatok erősítéséért. Nemrég a Magyar Művészeti Akadémia által szervezett török–magyar művészeti és tudományos napon tartott előadást, és a programot záró esti hangversenyt is az ő vezényletével hallhatta a közönség. A magyar és a török zene kapcsolatáról is beszélgettünk vele.

A karmester sokat tesz a magyar–török kulturális kapcsolatok erősítéséért Fotó: Kurucz Árpád

– Miként segíti a magyar–török kulturális kapcsolatok erősítését, és hogy látja, mennyire fogékony a két nép egymás kultúrája iránt?

– Magyar és török oldalról egyaránt nagy az érdeklődés a másik ország kulturális értékei iránt. Több mint húsz éve szervezek vagy támogatok olyan programokat, amelyeken magyar szimfonikus zenekarok és zenei együttesek lépnek fel Törökországban, vagy fordítva, török előadók vendégszerepelnek Magyarországon. Később célommá vált az is, hogy többek között a különböző ősbemutatókkal a magyar zeneszerzőket népszerűsítsem Törökországban, a törököket pedig itthon. Emellett fontosnak tartom hangsúlyozni a török és a magyar népzene kapcsolatát is: éppen ezért szerettem volna elérni, hogy Bartók Béla 1936-os anatóliai útján készült, eredetileg angolul írt tanulmánya végre magyarul is elérhető legyen. Ez sikerült is, idén megjelent a Bartók kis-ázsiai gyűjtőútját bemutató kötet a L’Harmattan Kiadó gondozásában, Sipos János fordításában, ami azért bír nagy jelentőséggel, mert Bartók nagy számban megtalálta a létező magyar népdalok török dallamváltozatait. A kiadvány tartalmazza a török versszövegek magyar fordításait is, melyek először szintén ebben a könyvben olvashatók.

– Nemrég előadást tartott az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) által szervezett török–magyar művészeti és tudományos napon. Mi volt a fő témája?

– Elsősorban arról beszéltem, hogy milyen hatást gyakorolt a török népzene a magyar népzenére, például a hangszerhasználat terén. A Kárpát-medencében az avar kortól kezdődően közép-ázsiai eredetű hangszereket használtak. Gondolom, azt már sokan tudják, hogy a tárogató őse a török síp, de azt már kevesen, hogy a hegedű magyarországi megjelenésében is van szerepe az oszmánoknak. Emellett nagyon érdekes az is, hogy a végvárak korszakában a határ menti területeken milyen kölcsönhatások voltak a két nép zenéje között: mindkét oldalon voltak költő-énekesek; sokszor előfordult, hogy a magyar várurak az oszmánoktól kértek kölcsön énekeseket, és fordítva. Mivel a konferenciát hangverseny zárta, ezért a koncert műsorát igyekeztem úgy összeállítani, hogy a nap tematikáját kövesse. Két magyar és két török XX. századi zeneszerző egy-egy művét választottam ki, amelyekbe beépültek török, illetve magyar népzenei dallamok. A koncerten Bartók Béla Román népi táncai, Ferit Tüzün Anatóliai ihletek című műve, Ulvi Cemal Erkin Köçekçe táncszvitje és a műsor zárásául Kodály Zoltán Galántai táncai csendültek fel.

– Ezeknek a nagyon hosszú időre visszanyúló kapcsolatoknak ma milyen jelentőségük van a két nép kultúrájában? Ma is megfigyelhetőek ezek a hatások?

– Természetesen, de a magyar kultúrát azóta sok más, többek között szláv, német és angolszász hatás is érte, éppen ezért fontosnak tartom, hogy visszatérjünk a gyökerekhez, hiszen így tudjuk megérteni a mai kultúrát. Érdekes, hogy az egyes népek kultúrájában talán a gasztronómiájuk maradt meg a legeredetibb formában, hosszú ideig változatlanul, emellett pedig a népzene az, ami akár ezer éven át csupán minimálisan változik, és az esszenciá­ját megőrizve sok korszakot és változást túlél. A mai kor művészei pedig rendszeresen visszanyúlnak ezekhez a közös gyökerekhez, ahogyan azt az MMA által rendezett konferencia előadásain megfogalmazott gondolatok és a török–magyar tudományos és művészeti napot záró koncerten elhangzó művek is tanúsítják.

A karmester sokat tesz a magyar–török kulturális kapcsolatok erősítéséért
Fotó: Kurucz Árpád

– Mik a jövőbeni tervei, hol hallhatjuk legközelebb?

– A hazai, határon túli és nemzetközi karmesteri meghívásaim mellett jelenleg a Pécsi Tudományegyetem filozófia doktori iskolájának doktorandusza vagyok. A szakdolgozatom kapcsán végzett kutatásaim során a zenét filozófiai szempontok szerint értelmeztem, ami azért hiánypótló vállalás, mert elenyésző azon szakemberek száma, akik aktív, gyakorló zenészként fejtik fel a zene filozófiai mélységeit. Ugyanakkor úgy szeretném az olvasók elé tárni a kutatásom eredményeit, hogy az is megértse, aki érdeklődik a téma iránt, de nem zenél. Jelenleg többek között ezen dolgozom, és szabadúszó karmesterként természetesen továbbra is eleget teszek a felkéréseimnek. Ebben a hónapban nagy sikerrel zajlik a Diótörő sorozat az Erkel Színházban, amelyben most debütáltam a Magyar Nemzeti Balettel, és ez különlegesen inspiráló élmény számomra. Jövő tavasszal erdélyi turnéra indulunk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a koncertsorozat programja a magyar hegedű háromszáz évét fogja bemutatni. Ezt követően pedig a koncertek mellett karmestereknek tartok majd mesterkurzusokat Kínában és Brazíliában.