Furcsa dolog ez, és hosszan lehetne néplélektani, nemzetkarakterisztikai meg a történelmi determináltságról való fejtegetésekbe kezdeni annak kapcsán, hogy miért rajongunk sokan olyan színészekért, akiket soha nem láthattunk élőben. Mit látunk bennük, amit kortársainkban nem? A legendás Latabár Kálmán, mindenki Latyija ugyanis nemcsak egy korszak mérföldköve, nemcsak színház- és filmtörténeti különlegesség, hanem a mai napig komikusi, táncos-komikusi etalon. Gesztusai, mimikája, hanghordozása igazodási pont az összes Csárdáskirálynő összes Bóni grófjának. Az Egy szoknya, egy nadrág és az Egy bolond százat csinál 2000-es évek közepén készült újrarendezéseinek is (sok más mellett) központi problémája volt, hogy Latabár karaktereit lehetetlen utánozni. Mást játszani meg minek? De úgy látszik, muszáj, hisz az Állami áruházat is újra és újra műsorra tűzik. Nevetni akarunk.
Kertész Imre kulcsművéből furmányos színpadi adaptáció készült, Kelemen Hanna és Szabó Sebestyén László a főszereplők
Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című műve alapján készült az a kivételes produkció, amely a budapesti bemutatót követően most országjáró körútra indul.