Mindannyiunknak – akik szeretik felelős szülőnek hinni magukat, és elküldik a gyermeküket minden versenyre, hadd lássa őket az óvó néni, a tanító néni, a tanár néni, és jegyezze meg a cuki kis pofiját – vannak emlékeink a szavalóversenyekre való felkészülés első, sőt inkább nulladik pontjáról: a szavalni való vers kiválasztásáról. „Ez túl merész, gondoljuk, a zsűriben mind vonalas konzik ülnek, akik Petőfi után úri huncutságnak tartanak mindent, amit vers címszó alatt írtak”; „Ez meg túl avítt, biztos tele lesz a zsűri fiatal tanárokkal, akik Varró Danin nevelkedtek, akkor legyen Varró Dani, ő még vicces is”; „Ez túl vicces, mi van, ha komoly a zsűri és ideges lesz a humorizálástól?”; „Na ez meg túlságosan komor, a népek kacagni szeretnek, még akkor is, ha a sors különös kegyelme zsűritagnak emelte fel őket, valami vicces kéne inkább.” És így tovább a végtelenségig, aztán kiválasztunk valamit, és remegve várjuk az eredményt. Ha továbbjut a csemeténk, jöhet az újabb kör izgulás, ha nem jut tovább, lám, bebizonyosodott, én megmondtam, hogy túl vidám/szomorú/régi/új verset választottunk…
Ebben a káoszban próbál rendet vágni a Bárka folyóirat által kiírt pályázat nyomán összegyűlt verseket antológiába rendezve közreadó Békéscsabai Jókai Színház kiadványa, a Mondani-valók. Olyan verseket vártak pályázatukra, amelyek nem banalizálják az ünnepet, hanem tartalommal töltik meg őket; „mutassák meg, hogy ezek a jeles napok mitől különlegesek, mitől lehetnek kiemelten fontosak egy gyereknek is, úgy, hogy közben nemcsak a tisztelet, hanem a játék hangján is szólnak”, illetve „Nem titkolt célunk volt, hogy a születő művekkel jelentősen hozzájáruljunk az általános és középiskolai ünnepségek versanyagának felfrissítéséhez” – írja a kötet előszavában Elek Tibor és Farkas Wellmann Éva.
Hiánypótló könyv létrehozása volt tehát a szerkesztők célja, különös tekintettel az anyák napjára, a karácsonyra, a farsangra, a tanévkezdésre és -zárásra, a ballagásra, március 15-re, a pedagógusnapra, október 6. és október 23. megemlékezéseire, valamint a gyereknapra; de még a Luca-nap, a Bálint-nap, a halottak napja vagy a madarak és fák napja is belefért. A szerzők között találunk jól ismert és kevésbé ismert neveket is, de jórészt mindegyik versről elmondható, hogy komolyan veszi a feladatot, tényleg keresi az adott ünneppel kapcsolatos új megszólalási lehetőséget, és az adott keretek között be is teljesíti a célkitűzéseit. Vannak közöttük kiemelkedően eredeti versek is, Kollár Árpád „Félbevágott március” című verse például ilyen. Íme pár sor ízelítőnek:
