A művek nem a semmiből születnek

A hazai könnyűzene hallgatására buzdít Bajnai Zsolt, a MANK Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. által működtetett Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója, aki elmondta: amiatt is érdemes lenne több magyar zenét hallgatni, mert előbb-utóbb az emelkedés olyan mérésekben is megjelenik, ami befolyásolhatja a hazai rádiók dalválasztását. Ezzel pedig hosszú távon is segítséget kapna a könnyűzene, amelyből legalább harmincezren élnek itthon zenészként vagy a háttérben dolgozó szakemberként.

Bajnai Zsolt: Az állam azoknak tud a hóna alá nyúlni, akik a baj előtt is legálisan dolgoztak Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

– A járványügyi helyzet különösen érzékenyen érintette a zenei életet. Mi okozza a legnagyobb problémát jelenleg és miként lehet segíteni rajta?

– Az elmúlt évek zeneipari jelentéseiből tudjuk, hogy a könnyűzenészek legfontosabb bevételi forrásai a fellépések. Ezek elmaradása, illetve bizonytalan ideig történő halasztása azonban nemcsak az előadókat sodorta nehéz helyzetbe, de a könnyűzenét kiszolgáló háttéripar dolgozóit is. Hiszen ha nincs koncert, akkor nincs szükség színpadtechnikára, hangosításra, világításra, de nem kell szállítás, őrzés, és bizony a menedzsmentnek is jóval kevesebb dolga és bevétele van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a koncertek helyszínei mit veszítenek, mondjuk csak az elmaradó bulik fogyasztása révén, akkor egyértelmű: egy koncert törlését nemcsak a néhány fős zenekar érzi meg, hanem két-háromszor annyi ember, akik a rendezvények megszületésén dolgoznak. A legnagyobb segítség jelenleg az, ha a könnyűzenei vállalkozások terheinek csökkentése révén minél többen kapjanak esélyt a túlélésre, amihez egyébként a kormány gazdasági intézkedései jó alapot teremtenek. Ezen túl a szakmának házon belül kell dolgoznia azon, hogy fenntartsa a közönség érdeklődését a magyar produkciók iránt, vagy ha lehet, még növelje is azt, hiszen óriási lesz a verseny, ha egyszer újra megnyílhatnak a koncerthelyszínek.

– Lehet számszerűsíteni, hány koncertet mondtak le vagy halasztottak el eddig, és mindez hány zenészt, zenei szakembert érint?

– A Könnyűzenei Szolgáltató Iroda március utolsó hetében csak a könnyűzenei koncerthelyszínek, elsősorban a Hangfoglaló program által is támogatott klubok körében végzett egy gyors felmérést. Ebből az derült ki, hogy csak a fővárosi és a vidéki kluboknak átlagosan kilenc-tíz koncertet kellett március 11-e után azonnal lemonda­niuk. Ebben a számban általában a nyárig tervezett bulik vannak benne. Ha ebből a számból indulunk ki, és azt vesszük, hogy Magyarországon nagyjából kétszáz-háromszáz olyan helyszín lehet, ahol klubszerűen tarthatnak koncerteket, akkor minimum kétezer esemény elmaradását prognosztizálhatjuk. És ebben a számban még nincsenek benne azok a nagy rendezvények, szabadtéri bulik, amelyeknek most jött volna az idei első szezonjuk. Minden településen lett volna minimum egy majális és egy gyereknap, ami nagyjából hatezer alkalmat jelent, amelyeken általában több formáció is felléphetett volna. Nehéz pontos számot mondani, de talán nem túlzás, ha azt mondjuk: az a csaknem harmincezer ember, akik zenészként vagy a háttérben dolgozóként a könnyűzenéből élnek, biztos, hogy jelentős veszteségeket szenvedtek el már eddig is.

– Az önök kezdeményezésére a zenei szervezetek igen gyorsan reagáltak a helyzet súlyosbodására, és egy tizenegy pontból álló ajánlást fogalmaztak meg, amely a hazai zenefogyasztást szorgalmazta. A gyors rea­gálás eredményeket is hozott?

– Ha azt eredménynek tekintjük, hogy rengetegen csatlakoztak, és osztják meg a mai napig is a #mertkelladal felirattal a bejegyzéseiket, lejátszási listáikat és dalaikat, illetve a kapcsolódó kisfilmet az első pár napban mintegy ötvenezren nézték meg, akkor igen. Az igazi eredmények azonban majd akkor lesznek mérhetők, ha újra lesznek élő koncertek, illetve, amikor elkezdik a zenészeknek és zeneszerzőknek járó lejátszási díjakat és jogdíjakat kifizetni.

Bajnai Zsolt: Az állam azoknak tud a hóna alá nyúlni, akik a baj előtt is legálisan dolgoztak
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

– Mi történik akkor, ha több magyar zenét hallgatunk? Mennyiben tudja ez kompenzálni az elmaradó rendezvények bevételeit?

– Amennyiben ez olyan platformokon történik, amelyek bizonyítottan fizetnek az alkotóknak a nagyobb letöltés után, akkor emelkedhet a bevételük. De amiatt is érdemes lenne több magyar zenét hallgatni, mert előbb-utóbb az emelkedés megjelenik olyan mérésekben is, ami a hazai rádiók dalválasztását befolyásolhatja. Ez pedig elvezethet oda, hogy a rádiók a jelenleginél, a kötelezőnél jóval több magyar dalt játszanak, hiszen tudhatják, van rá igény. Ennek a következménye meg majd az lenne, hogy a rádiók által egyébként is fizetendő jogdíjak nagyobb része az országban maradna, és a hazai zenészekhez kerülhetne. Ennek az egy idő után öngerjesztővé váló folyamatnak ezzel még nem lenne vége. A Hangfoglaló program lassan hatéves tapasztalata, hogy ha egy zenekart elkezdenek játszani az országos és a nagyobb helyi rádiók, akkor azoknak a klubkoncertjeire sokkal több jegyet lehet eladni, azaz jobban jár a zenekar, a klub, de még az italokat gyártó cég és az állam is az adóbevételek miatt. Tehát amikor azt mondjuk, több magyar dalt kellene hallgatni, nemcsak a zenészekre gondolunk, nem egy öncélú dolgot szeretnénk generálni, hanem felpörgetni egy olyan folyamatot, ami nemcsak a válság idején segíthet a könnyűzene egészén.

– A válság elvonulásával majd a következtetéseket is le kell vonni. A szakmából fakadó bizonytalan és kiszámíthatatlan bérezéssel, vagy a könnyedén lemondható megbízásokkal kapcsolatban várható majd változás?

– Azt biztos: a könnyűzene sem fogja tudni ott folytatni, ahol már­cius 11-e előtt abbahagyta. A kormányzati intézkedések talán sokakat ráébresztenek arra, hogy az állam azoknak tud a hóna alá nyúlni, akik a baj előtt is legálisan, valamilyen vállalkozási formában bejelentkezve, a lehető legtisztábban dolgoztak. Jó lenne ezt nem elfelejteni akkor sem, amikor egy-két hónapig majd úgy tűnik, irtózatos igény van bulikra. Mert biztos vagyok abban, hogy az első, kiszabadulás utáni időszakot egy visszaesés követi, hiszen a gazdaság, az emberek pénztárcája is más lesz, mint a válsághelyzet előtt volt. Rengeteg dolgot újra kell gondolnunk. Miközben majd azért is meg kell küzdenünk, hogy bár a válság idején mindenki mindent ingyen elérhetővé tett, a kulturális produkciók mégsem a semmiből születnek, azaz fizetni kellene értük. Illetve fel kell élesztenünk a közösségben megélt kultúra iránti igényt is, hiszen ezekben a hetekben nagyon rászokunk arra, hogy az interneten, az okoseszközeinken minden elérhető. De remélem, sokan tudjuk, hogy nem lehet ez a jövő, mert annak az első áldozata a magyar kultúra lenne.