Aztán négy évvel később, a rendszer bukása után a középiskolában már kérdezték, ki akar versmondó versenyre menni, és a tárcaíró akart is, egészen addig, amíg az előválogatón meg nem hallotta az egyik lányt József Attila Kései siratóját egyszerre üvöltve és sírva elszavalni. A tárcaírónak akkor ment el a kedve az egésztől, mert kedvét szegte a két lány, akik közül az egyik nem akart, a másik nem tudott verset mondani.
Eljött az este, a tárcaíró kislánya, ahogy az egész osztály, ott állt a számítógép kamerája előtt, és mondta a tanító nénivel együtt: „Sándor, József, Benedek / hozza már a meleget. / Mindhármukon hátizsák / Jönnek hegyen-völgyön át.” A tárcaíró is motyogott valamit magában, de senkinek be nem vallotta volna, hogy Osvát Erzsébet versét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!