időjárás 13°C Szimonetta 2021. October 28.
logo

A magyar kultúra, mint eszköztár

Izsó Zita
2020.05.01. 16:49
A magyar kultúra, mint eszköztár

Balatoni Katalin neveléstudományi szakember, néptáncpedagógus, a Pedagógus Expo szervezője. Többek között arról beszélgettünk, hogy az óvodások fejlesztése a jelenlegi helyzetben miként valósulhat meg, valamint hogy milyen eszközökkel lehet segíteni a legkisebbeken, hogy ne terheljék meg őket túlságosan a felnőttek aggodalmai és problémái.

– Sokat hallani arról, hogy az iskolákban milyen kreatív módszerekkel igyekeznek megoldani az online oktatást, ugyanakkor felmerül a kérdés: az óvodapedagógusok mit tudnak tenni ebben a helyzetben, hogyan lehet folytatni a munkát jelen körülmények között?

– Nagyon fontos látni, hogy az óvoda, az oktatási folyamat lényeges szakasza, mely elengedhetetlen a gyermekek fejlődése szempontjából. Ahogy az iskolai területen, úgy az óvodapedagógusok munkája között is számtalan jó példát találhatunk a digitális oktatás, fejlesztés területén. Ugyanakkor sok olyan megkeresés is érkezett már hozzám, szülők és óvodapedagógusok, intézményvezetők részéről is, akik úgy érezték eszköztelenek a jelen helyzetben. Részben azért, mert ebben az életkorban az önálló munka még nem jelenik meg, azért is, mert ebben a szakágban a digitális platformok nem játszottak eddig szerepet, másrészt nem lehet számon kérni, mint az iskolában, tehát nincs olyan visszacsatolás, ami nyilvánvalóan jobban motiválja a szülőket is. Természetesen érthető, hogy nagy teher hárul a családokra, és kétgyermekes édesanyaként is tudom, hogy ez mivel jár, de nagyon fontos, hogy az óvodában is tudatos pedagógiai munka folyik a hétköznapokban, melyek tartalma nélkülözhetetlen része a gyermekek fejlődésének.

– Hogyan lehet ebben a helyzetben motiválni az óvodáskorú gyermekeket és a szüleiket?

– Tapasztalataim szerint az egyik legfontosabb a személyes kontaktus és a megfelelő tartalom közvetítés. Saját gyermekeimnél is tapasztalom, hogy sokkal aktívabbak azokon az órákon, ahol személyes kapcsolat van köztük és a többiek, vagy a tanár között. Óvodás életkorban pedig kiemelt helye van a személyes kötődésnek. Több olyan esetről tudok, amikor az óvodapedagógusok rendszeresen kommunikálnak online platformokon az egész csoporttal, vagy pedig beosztották, hogy a héten melyik nap melyik gyermekkel beszélnek akár csak tíz-tizenöt percet. Ez a fajta személyes jelenlét szerintem nagyon fontos. Az internet használatának ugyanakkor vannak nehézségei is: az egyik például, hogy eddig sem volt olyan könnyű megtalálni, kiszűrni a hiteles és értékes tartalmakat, de most aztán tényleg kihívás a tengernyi online tartalomban eligazodni. Nem győzöm mondani, hogy hatalmas a felelőssége a pedagógusoknak abban, hogy mi jut be a családok világába. Ezért is jó, hogy vannak különböző ajánlások, amik segítik a szűrést, ilyen például az Oktatási Hivatal tájékoztatója, mely jó kiindulási pontot biztosít szakmailag. Az is lényeges, hogy az adott online tartalom hogyan jelenik meg az offline térben, kihez jut el és mi van azokkal a gyermekekkel, akiknek a technika vívmányai nem állnak rendelkezésre. Itt lép be a pedagógusi kreativitás következő szintje. Arról nem is beszélve, hogy a mindennapokban sem lehet minden gyermeket ugyanolyan séma szerint fejleszteni, oktatni. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben a pedagógusok is egy sajátos frontvonalban dolgoznak, és ebben a helyzetben csak nagyfokú kreativitással, odaadással és szolgálatkészséggel lehet helytállni.

– Az Ön által szervezett Pedagógus Expo a helyzetre való tekintettel meghosszabbodik, és az online térben folytatódik. Ez pontosan hogyan fog megvalósulni?

– Szakmai és emberi szükségességét éreztem, hogy ennek az évente egyszer megrendezésre kerülő eseménynek a szellemiségét, tartalmi világát életre hívjam és elinduljon az „OTTHON” program, hogy ebben az új, embert és szakembert próbáló időszakban is segíteni tudjam a pedagógusok munkáját, szerte a világon, hisz most is összetartozunk. Felkértem az elmúlt évek előadóit, hogy videó előadásaikkal jelenjenek meg és tudásukkal, emberségükkel támogassák a pedagógus társadalmat. Továbbá bemutatásra kerülnek az eddigi szakmai kiállítók innovatív tartalmai is. Ezek az anyagok elérhetők lesznek a Pedagógus Expo Facebook oldalán és a hivatalos YouTube csatornán is.

– Szintén a YouTube-on indította el a beszédes elnevezésű Az élmény hangosabb a félelemnél programot is, ami valójában a magyar kultúrát hívja segítségül, mint eszköztárat. Ez hogyan indult?

– Nagyon hirtelen szakadt meg az a kontakt folyamat, melyen több, mint tíz éve dolgozom gyermekek és pedagógusok között. Ennek középpontjában a magyar kultúra, azon belül is a népi játék, néptánc, népi ének és a szokások pedagógiai folyamatokba való integrálhatóságának lehetőségei állnak. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy van egy olyan kulturális tőkénk, ami teljes mivoltunkra képes hatni. Segít, vigasztal és kifejez. Az elmúlt hetekben a gyerekek rengeteg mindent hallottak, aminek sokszor a töredékét sem tudják feldolgozni. Minél több játék, táncos, énekes élményük van, több dal költözik a lelkükbe, annál inkább tudnak olyan világot teremteni, melyben van eszközük a feldolgozásra. Édesanyaként pontosan tudom, hogy az én kétségbeesésem mennyire mélyen hat a gyermekeimre akkor is, ha igyekszem minél kevésbé terhelni őket a problémákkal. Pontosan fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amikor besokalltak, leültek a YouTube elé és jó nagy hangerővel elindítottak egy olyan énekes-zenés számot, melyet végigtáncoltak és énekeltek, így sikerült kiadni a feszültséget és megnyugtatniuk magukat. Bármennyire is szerettem volna, én akkor ezt a nyugalmat biztosítani, mi tudatosan gondolkozó felnőttek sem tudunk minden pillanatban felülkerekedni félelmeinken. Ebben a gyerekek jó tanítóink. Ezért is indítottam azonnal útjára az Így tedd rá! „OTTHON” YouTube lejátszási listát, hogy minél több gyermekhez, családhoz eljuthasson ez az élmény. Ezeken a videókon olyan játékok, táncmódszertani feladatok vannak, melyeket egyedül, vagy testvérrel, szülővel is lehet alkalmazni. Minden videóhoz tartozik leírás és meg vannak jelölve a különböző kompetenciaterületek is.

– Hogy látja, neveléstudományi szempontból mi lesz ennek a jelenlegi helyzetnek a hosszú távú hatása?

– Igyekszem a jót meglátni a nehéz helyzetekben is. Most így több hét távlatából az rajzolódik ki, hogy a digitális oktatás területén olyan szakadékokat ugrottunk át, olyan hegyeket másztunk meg már most, melyeket elképzelni nem tudtunk volna. Ezek önmagukban már nagyon pozitív eredmények. Társadalmi tekintetben pedig páratlan összefogást igényel a helyzet a pedagógusok, a gyermekek és a szülők részéről is, mely megint csak hosszú távon mindhárom félnek jövedelmező kapcsolati tőkeként jelentkezhet. Hatalmas munka ez mindenki részéről. Az azonban egészen biztos, hogy sokkal jobban fogjuk értékelni azt, amikor közösségként újra egymás között lehetünk. Az emberi kontaktust ugyanis semmi nem tudja pótolni, és ez így van jól.