A szerelem ősi titkairól

– Vannak a levelében részek, amelyekre nem válaszolhatok – mondja Tolnay Klári Mrs. P. Campbell színésznő szerepében Jerome Kilty Kedves hazug című kamaradrámájában utánozhatatlan hangsúllyal, kicsit félrenézve, erkölcsösen, de mégis úgy, hogy egy pillanatig sem gondolja azt a néző, hogy nem tetszik neki a híres író, G. B. Shaw egy kissé szertelen közeledése, szenvedélyes szerelme. Ráadásul mindezt egy annyira aranyos magas hangon mondja, amellyel mindenkit azonnal levesz a lábáról.

Tolnay Klári színes, érzelmi hullámzásokkal teli játéka teszi emlékezetessé a színdarabot Fotó: MTI/Ilovszky Béla

Persze Tolnay Klárinak nem egy angyali tüneményt kell alakítania, hanem egy igencsak akaratos színésznőt, aki elvárja, hogy imádják és istenítsék, és ezt meg is kapja az írótól, közel negyven éven át. A színdarab a levelezésük alapján készült, és mivel magánlevelezésről van szó, a leg­izgalmasabb benne a sokszor kitárulkozó beszéd, amelyet persze folyamatosan árnyal a férfi és nő közötti játszmázás. Tolnay Klári arc- és hangjátékával az előadás alatt folyamatosan leleplezi a nézők előtt ezeket a női praktikákat, így mindenkit beavat ebbe a szerelembe. Mindez persze Huszti Pétert is dicséri, ugyanis ő rendezte Jerome Kilty művét úgy, hogy a színészi játékon van a hangsúly. Talán annyit érdemes csak megjegyezni, hogy bár 1982-ben ez még nem igazán volt divat, de el kellett volna tüntetni a színről szinte minden díszletet, mert ilyen intenzív színészi játékról semmi nem vonhatja el a néző tekintetét egy pillanatra sem.

Tolnay Klári színes és sokrétű, érzelmi hullámzásokkal teli játékát remekül ellenpontozza Mensáros László alakítása. Shaw sem egysíkú figura, ugyanis egyrészt racionális férfi, aki kellő humorral és megértéssel kezel minden női szeszélyt, amelyből nem kis adagot kap a néző is, de mindemellett fülig szerelmes férfi: annyira szenvedélyesen szereti ezt a nőt, amilyen szenvedélyesen csak egy érzékeny férfi tud szeretni. Mensáros a férfi racionális és irracionális érzései közötti változásokat hanglejtéseivel, szövegmondási dinamikájával érzékelteti.

Tolnay Klári színes, érzelmi hullámzásokkal teli játéka teszi emlékezetessé a színdarabot
Fotó: MTI/Ilovszky Béla

Ahogy nézi az ember ezt a két színészlegendát, nem tud másra gondolni, mint hogy nemcsak színészi képességeik egymáshoz illőek, hanem hangfekvésük, játékuk, de még a temperamentumuk is. Huszti Péter rendezésének nagysága abban áll, hogy teljes mértékben összecsiszolta a két színész játékát. Persze a sikerhez jó szövegkönyv is szükségeltetik, Jerome Kilty igazán izgalmas darabját Zahora Mária dramatizálta. Ha végiggondoljuk, nem is olyan könnyű levelekből összerakni egy drámai csúcspontokban és mélypontokban tobzódó művet. Bár tegyük hozzá, az alkotóknak jó szemük volt ahhoz, hogy meglássák, mi az, ami igazán izgalmas egy író és egy színésznő levelezésében.

A Kedves hazug ugyanis a szerelem titkairól szól. Arról, mitől marad a vágy titokzatos tárgya egy színésznő, mitől nem csorbul a megmentő, a lovag szerepe egy férfi esetében. Az író ugyanis színdarabot ír a színésznőnek, aki imádja ezért, de a világért se mondaná ki feketén-fehéren. Vagyis mindjárt az elején megtanuljuk Tolnay Kláritól, hogy ez az egyik titok. Ellaposítja az életet, de főleg a szerelmet az állandó szókimondás, mert kell egy kis játék, egy kis dinamika, egy kis kedves hazugság. A szerelem ugyanis furcsa virág, nem akkor burjánzik, ha állandóan színtiszta vízzel locsolják.

A színdarabból az derül ki, hogy a szerelemnek van még egy fontos titka. Elengedhetetlen, hogy két ember mélységesen tisztelje egymást. A döbbenetes az, hogy mindkét titkot tudták már nagyanyáink, dédanyáink is, csak a modern nő felejtette el. Aki mindig tiszta vizet akar önteni a pohárba, és nem akarja már tisztelni a férfit, de azt sem, hogy őt tiszteljék. Jerome Kilty művéből viszont az derül ki két pompásan és üdítően játszó magyar színészlegenda alakításában, hogy az ősi titkok megőrzése nélkül előbb vagy utóbb örökre kialszik a szerelem lángja.