„Csaták, bukások és bolyongások füzére”

Lakatlan szigetre ép eszű ember a csónaképítők kézikönyvét vinné, ha választhatna.

Fotó: MTI Fotó: Kovács Attila

Lakatlan szigetre ép eszű ember a csónaképítők kézikönyvét vinné, ha választhatna (és hacsak nem vágyna remetelétre). De én akkor is ezt tenném, ha újra karanténszigetre vetne a sors, csakhogy az én csónaképítő kézikönyvem csalás két okból is. Egyrészt fennáll a veszélye annak, hogy lélekvesztő olvasmánnyá válik, ha olvasása közben túl sokáig bámuljuk a reménytelenség horizontját; másrészt azért sem sportszerű, mert kétkötetes. És csalás azért is, mert nem egy könyv két vaskos darabbá osztva, hanem tucatnyi kalandregény, túléléstörténet és szenvedéseposz gyűjteménye. Több mint ezeroldalnyi odisszea, csaták, bukások és bolyongások füzére a világ minden kontinensén – kivéve talán Antarktiszt.

Fotó: MTI Fotó: Kovács Attila

De ha megfelelően forgatjuk ezt a két súlyos, tengerkék színű kötetet, amelynek borítóját hómezőn ténfergő magányos, didergő katona uralja, akkor bizony szilárd kapaszkodót is adhatnak az elszigeteltség nyomasztó napjaira. Ezt a könyvet a két világháború között adták ki, a maga nemében páratlan, azóta sem készült ilyen – semmilyen – összefoglaló nagyapáinkról és dédapáinkról, akik Szibéria tajgáitól Szardínia halálszigetén, Asinarán át Ausztrália táboraiig raboskodtak a nagy háború éveiben, sokan még azután is évekig, túlságosan sokan meg mindhalálig. A Hadifogoly magyarok történetét ma már nem könnyű beszerezni, de érdemes erőfeszítéseket tenni érte. Népes szerzőgárdája nem a kor irodalmi elitjéből rekrutálódott, hanem azokból a kispolgárokból, tanítókból, esetleg művészekből, akiket jó vagy rossz sorsuk kitépett az ütközetek tébolyából, és a végeláthatatlan, szürke, örökké ingerült rablét őrületébe taszított.

Olyan emberek írták meg a szerbiai, itáliai, franciaországi, oroszországi és a többi fogság történetét, akik maguk is szenvedői voltak a szögesdróttal körülvett lágerszigeteknek – a későbbi Gulag-szigetvilág és náci koncentrációs táborok kísérleti előzményeinek –, és túlélték mindazt, amit bajtársaik többsége nem élhetett túl. Járványt, kiszolgáltatottságot, kegyetlenséget, árulást, halálmarsot, népirtást, polgárháborút, politikai tisztogatást, majd újabb járványokat, kiszolgáltatottságot – és így, a végtelenségig. Mi más is lehetne hát a Hadifogoly magyarok története, mint egy sziget vagy bármilyen zátony túlélésének és elhagyásának kézikönyve?!