Így lesz hangszerré a pingpongasztal egy művész kezében

Az idei Design Miami.Paris kiállításra James de Wulf alumínium pingpongasztalt alkotott, amely „énekel”, valahányszor labda pattan rajta.

Forrás: James de Wulf

Egy Los Angeles-i művész, James de Wulf egészen váratlan dolgot mutatott be a Design Miami.Paris kiállításon: egy napfényben csillogó, fémes felületű, alumínium pingpongasztalt. Első pillantásra egyszerű eszköznek tűnik, de ha egy labda eltalálja, izgalmassá válik.

A Resonating Ping Pong Table, Song No. 1 (Rezonáló Pingpongasztal, 1. dal) címet viselő projekt ötvözi a játékot, a zenei hangokat és a mozgást. Alkotója behangolta az asztal alumínium lemezeit, amelyek így leginkább

gongra vagy csengőre emlékeztető meditatív hangon csengenek, ahányszor csak megütik őket.

A lemezek az a moll pentaton skálára hangolva, hat különböző hangmagasságot (hangjegyet) hallatnak, ezért a játékosok sebességétől, helyzetétől, ütőerejétől és ritmusától függően, minden egyes játszma eltérő zenei élményt nyújt. A műalkotás speciálisan tervezett ütőket és gumilabdát is tartalmaz, hogy az asztal rezgései tisztán szólaljanak meg. Biztos, ami biztos, a csendes játékot kedvelők azért habszivacs labdát is kapnak.

Bár aláírt eredetiségigazolással érkezik a hangszer, nem elvont művészetről van szó: a Resonating Ping Pong Table kettős célt szolgál. Levehető hálójának köszönhetően könnyedén átalakítható pingpongasztalból étkezőasztallá. De még étkezés közben is reagál a felület a mozgásokra és az érintésekre, csilingel, ha az evőeszközök súrlódnak rajta, vagy mikor tányérokat tesznek rá.

Fotó: James de Wulf

A Los Angeles-i James de Wulf eredeti és innovatív betontervezési munkásságáért széles körben elismert művész. Művészete határainak funkcionális és esztétikai feszegetéséről ismert, a betontechnológiát más anyagokkal, többek között bronzzal, sárgarézzel, acéllal, rozsdamentes acéllal és vassal ötvözi.

Befektetési banki területen, majd ingatlanfejlesztőként dolgozott, s egy új fejlesztési projekt során megismerve a beton izgalmas tulajdonságait, lenyűgözte az anyag.

Nem ez az első alkalom, hogy pingpongasztalt alkot. Legutóbbi, „Flowerchild” sorozatának részeként készítette a Petal Ping Pongot, amely virágmotívumok ihlette széleket és hagymaforma lábakat kapott. Másik sorozatához monumentális, betonból és rozsdamentes acélból készült asztalt álmodott valóra, ami 410 kilogrammot nyom.

Számára a pingpongasztal egyszerre művészeti és funkcionális tárgy, több téma metszéspontjában helyezkedik el. Felfogásában a pingpongozás és az étkezés ezeken az asztalokon önmagában is művészi cselekvés: az ő kreatív víziójának szerves része. Ezekben, legalábbis de Wulf szerint, megkülönböztethetetlen egymástól az esztétika és a funkcionalitás.

„Viccből terveztem, hogy felhívjam magamra a figyelmet egy szakkiállításon” – mondta de Wulf még az első általa tervezett pingpongasztal kapcsán. „Akkoriban fogalmam sem volt, hogy mindenki szereti a pingpongot – a nyolcévesektől a nyolcvanévesekig mindenkinek mosolyt csal az arcára. Ráadásul frissen, egészségesen tartja az agyunkat is.”