Százötven évvel ezelőtt a római Capitoliumon, az Ara Coeli kolostor lakói az obszerváns ferencesek legfőbb elöljárójával, Bernardino a Portu Romatino generálissal az élen egy magyar szerzetes betegágyánál imádkoztak. A kőszegi születésű Dank Agáp az utolsó útra készült. Mindössze hatvanéves volt, tüdőbeteg. A magyarországihoz képest új körülmények, a fűtetlen római kolostor, nem segítettek állapotán. A haldokló nagy idők tanúja volt. Csontjai ma Rómában nyugszanak, de emlékét leginkább abban a rendházban őrzik, ahol rövid életének nagyobbik részét, talán legfontosabb harmincöt esztendejét élte. A pesti ferences zárdában.
Dank Mihály 1810-ben látta meg a napvilágot a Vas megyei kisvárosban. Tizenhét évesen jelentkezett a rendbe, ekkor kapta a XIX. században valamennyi magyar ferences rendtartományban népszerű, ma kissé szokatlan Agáp nevet. Teológiai tanulmányait 1831-ben kezdte meg a Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány esztergomi házában, majd Pozsonyban folytatta a klerikátot. Valószínűleg itt is szentelték pappá 1833-ban. A fiatal szerzetest elöljárói először Kismartonba, később Székesfehérvárra helyezték, magyar és német hitszónokként, gyóntatóként, hitoktatóként tevékenykedett.
1834-ben disponálták a pesti rendházba, ahol 1848-ig vasárnapi német hitszónok volt, valamint az angolkisasszonyok közeli templomában hitoktató és gyóntató. Az 1848-as augusztusi rendi káptalan után őt nevezték ki a pesti kolostor elöljárójává és a ferences templom igazgatójává, de korábbi feladatai is megmaradtak, csak többé nem német, hanem magyar ünnepi hitszónok lett. Ebben a változásban alighanem szerepe volt a történelmi pillanatnak is.
Ez az időszak a hazafias érzelmű zárda életében is igen mozgalmas volt. A rendi hagyomány szerint 1848. március 15-én a forradalmi ifjak a közeli Múzeumkertből a pesti ferencesekhez siettek, hogy nemzeti lobogót kérjenek kölcsön. Ha így volt, pontosan tudták, miért lehet a rendháznak piros–fehér–zöld zászlaja. Az itt szolgálók részesei voltak a reformkor nagy várakozásainak, és a forradalom kitörése után is rokonszenveztek a nemzeti törekvésekkel. Amikor 1848-ban a város osztrák fennhatóság alatt Johann Kempen von Fichtenstamm báró altábornagy felügyelete alá került, Tóth Károly hitszónokkal Dank Agáp maga kért kihallgatást az elöljárótól. A céljuk a hazafias verseket író Czuczor Gergely bencés szerzetes kiszabadítása volt a Neugebäudéból, akit a városparancsnok súlyos vádakkal akart Kufstein várába vitetni. A közbenjáróknak Bémer László, a később száműzetésben meghalt nagyváradi püspök segítségével néhány hónapra sikerült is elérniük, hogy a beteg költő a pesti ferences zárdában lábadozhasson. A szabadságharc bukása után mégis az osztrák várbörtönbe került. Amikor hamarosan Bémer püspök is fogságba került, Dank Agáp ismét igyekezett minden követ megmozgatni kiszabadításáért.
