P. Dank Agáp gvardián legismertebb hazafias tette azonban a kivégzett miniszterelnök eltemettetése volt, amivel saját életét is kockára tette. Batthyány agyonlövése után a hatalom rendelkezése alapján a holttestet jeltelen sírban akarták eltemettetni. A Rókus Ispotály halottasházában, ahol többnyire hozzátartozók nélküli elhunytak holttestei sorakoztak az elföldelésre, Szántófy Antal józsefvárosi lelkész először azt kérte az igazgatótól, hogy a földi maradványokat szállítsák a pesti ferencesekhez. Ehhez azonban nem járulhattak hozzá a hivatal emberei. Így Szántófy káplán arra tett javaslatot, vigyék a földi maradványokat a józsefvárosi temetőbe. Ez már nem ütközött akadályba. A bátor pap cselhez folyamodott: a sírt nem ásatta ki kellő mélységre, így mikor megérkezett az egyszerű létrás kocsi, színpadiasan kifejezte elégedetlenségét. Mivel ekkor már késő éjszaka volt, nem lehetett sírt mélyíteni, így visszafordította a halottas menetet a ferencesekhez, ahol a kriptában Dank Agáp házfőnök szerzetestársaival együtt megadhatta a végtisztességet.
A házfőnök később országos hírű népszónok lett, aki Scitovszky érsek kérésére Linzben tanulmányozta a népmissziók szervezésének módszereit. Pécstől Rimócig, Dunaföldvártól Boldogasszonyig hívták az egész országban lelkigyakorlatokra, főként adventi és nagyböjti időszakban. Hamarosan tartományfőnöki tanácsossá választották. 1860-ban ő lett a Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány elöljárója, és pozsonyi székhelyéről csak 1863-ban kerülhetett vissza a pesti rendházba. Sok feladatot kapott itt is, ám csak hat évig élhetett a Duna partjához közel, mert a pápa 1869-ben a rend legfőbb elöljárójának tanácsadójává nevezte ki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!