Pengetősék tehetségét láthatóan felismerték a tapasztaltabb pályatársak: a lemez hangmérnöke a közkedvelt dzsesszista és bőgős, Glaser Péter (jól is szól a lemez, de nem az a füstös, földszagú hangzás, amit sokszor dicsérek – ez attól jó, hogy minden egyes húrt hallok, mégse szól sterilen, mert az előadásmód tökéletes atmoszférát teremt), a zenei rendező pedig a legendás Vujicsics együttes egyik alapítója, a magyar népzenekutatás és -oktatás egyik jelentős alakja, a Kossuth-díjjal is kitüntetett Eredics Gábor. Ő így fogalmaz a trió muzsikájáról: „A citera fényt, világosságot felidéző hangját megtámasztó vagy éppen kontrasztálló tambura – a burjánzó, játékos mozgó szólamaival –, a koboz pedig tiszta, különlegesen ritmizált akkordjaival, sajátos zengetéseivel együttesen hozza létre e varázslatot. Emellett a zenei koncepció merész is. Olyan hangszer-összeállítások sorjáznak itt, amelyeket a néphagyomány nem hitelesített, hitelesíthetett. Nem ismerünk olyan néprajzi tájegységet, ahol a citera-koboz-tambura hármasa tradicionális zenekari típusban egyesülhetett volna. Ugyanakkor tudjuk, a citera bármely alkalmi társulás kiinduló hangszere lehet, így mégiscsak lehetőség kínálkozik változatos összeállításokra. A trió ezt ki is aknázza, amikor az énekhangokra bízott történetek elmesélésébe bağlamát, darbukát, harmonikát, dorombot von be. A mesék egyszer Naszreddin Hodzsa, máskor Apor Lázár alakját, máskor szerelmesek bánatát, furfangos menyecskék történetét idézik.”
