– Nekem komoly tanulságként szolgált, hogy ilyen platformon is lehet bölcs döntést hozni, azaz nyugodtam beengedhetjük ezt a technikát a lakásunkba. Mivel a résztvevők gyerekek voltak, felelősségünk szintén hatványozott volt, azonban világossá vált, hogy a kamerákon keresztül is levonhatók a tanulságok – jelentette ki Novák Péter.
A két forduló közti instruálás közben a szülők megkereshették őket írásban, telefonon vagy videóbeszélgetésen keresztül, de a rendező ilyenformán azért nem vállalkozna színházi előadás megrendezésére. Ahogy attól sem tart, hogy komolyságát veszti például István és Koppány kettőse, ha azt tizenéves kamaszok adják elő.
– Mégis csak ember és ember közti kapcsolatról szól a színjátszás. Én tizenhárom évesen találkoztam először a darabbal, amikor 1983-ban a Királydombon gyerektáncosként részt vehettem az ősbemutatón. Rendkívül meghatározó élmény volt. Úgy éreztem, értem minden szavát, azt, amiről szól – idézte fel a múltat a műsorvezető, aki elárulta, hogy a próbák alatt megtanulta az összes szerepet, a mű kamaszkora szerves részévé vált.
– Talán az én sorsom is hitelesítheti az ötletet, akinek életét végigkísérte az István, a király. Fiaim azzal párhuzamosan növekedtek, ahogy én meneteltem a rockoperával a Kárpát-medence különböző pontjain. Ők közben szivacsból mikroportot gyártottak, jelmezeket készítettek. A mai napig ott árválkodik a kertben a fenyőfalécekből összeütött kereszt – mondta a koreográfus, aki táncolt, játszott különböző felújításokban, végül maga is rendezett egyet. Novák Péter szerint a mű úgy nevelte gyerekeit saját gyökereik megismerésére, hogy az a maga természetességében zajlott le, hisz sokkal többet ér egy efféle kulturális élmény, ami a szíven keresztül jut el az agyba, mintha az iskolában, a kötelezősége miatt, megmarad a memoriterek szintjén.
De mi a mű titka? Hisz politikai rendszerektől, pártszimpátiától függetlenül érvényes, népszerű mind a mai napig. Novák Péter úgy látja, hogy nagyon jó ötlet egy nemzet megalakulásáról darabot írni, pont mint egy vallás alapításáról (lásd Jézus Krisztus szupersztár), mert egy nagy és viszonylag jól definiálható közösség identitását jeleníti meg, és ennek megélése a legősibb európai színházi hagyományra, az ókori görögre vezethető vissza. – Ezt az ősi katarzisélményt idézi az István, a király, amikor a végén közösen énekeljük a Himnuszt, és egy közösséghez tartozónak érezzük magunkat. Ez az, ami pártállástól, világnézettől függetlenül mindig működni fog, hiszen arról szól, honnan jöttünk és – tehetséges rendezői koncepció esetén – arról is, hol tartunk éppen – vélekedett Novák Péter, akinek színészként megadatott az az élmény, hogy nemcsak a határon belül érezhette, éreztethette meg az együvé tartozás élményét, de Székelyföldön is. – Ott szerepel életem első három legmeghatározóbb élménye közt, ráadásul mindkét ágon határon túliak vagyunk, apain erdélyiek, így ez még inkább fokozta az élményt. Csíksomlyón minden eljátszott hang egészen más súllyal bírt – emlékezett vissza a rendező.
