A törökbecsei emlékoszlop leleplezése
Torontál vármegyében Törökbecsén emeltek elsőként emlékoszlopot a magyar szabadságharc emlékére, az emlékmű felavatására 1903. szeptember 13-án ünnepélyes külsőségek között került sor.
A nemzeti lobogókkal díszített utcákat már kora reggel népáradat özönlötte el, az emberek a park irányába, a központi tér felé igyekeztek. (A XX. század elején itt tartották a heti piacokat, és ezért Piac térnek is nevezték. Az említett napon, mint azt látni fogjuk, elmaradt a piac.)
A menet élén tíz magyar legény haladt lóháton. Utánuk száz, fehérbe öltözött fiatal leány következett, azután az egyesült dalárda tagjai, majd pedig az egyletek képviselői és a koszorúvivők. A városháza előtt összegyűlt rangos vendégek tíz óra után indultak az ünnepélyre, az emlékoszlop leleplezésére. A rangos vendégek elfoglalták helyüket az emlékoszlop előtt (…), 11 óra körül felhangzott a Himnusz, és megkezdődhetett az ünnepély.
Solymos Gusztáv birtokos rövid ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Azért jöttünk ide, hogy megkoszorúzzuk azt a szobrot, melyet Törökbecse hazafias közönsége a szabadságharc dicső emlékének emelt.ˮ
Ezt követően Rohonczy Gedeont, a szabadságharcban részt vevő ezredes, Rohonczy Lipót fiát, a választókerület volt országgyűlési képviselőjét kérte fel ünnepi szónoklata megtartására. A több ezret számláló közönség nagy éljenzéssel fogadta volt országgyűlési képviselőjét, aki lelkes, hazafias, de más nemzeteket nem sértő előadásával felülmúlta önmagát. Nagy hatást keltett a majd félórás beszéd, amely az 1848/49-es forradalom méltatása mellett a „szabadságˮ szónak a nemzetek életében betöltött szerepét négy szempontból világította meg:
1. A jobbágyság eltörlése, felszabadulás, s a robot megszüntetése
2. Jogegyenlőség; a törvény nem ismer különbséget gazdag és szegény, hatalmas vagy tehetetlen között, s egyetlen vezércsillaga az igazság
3. Ki-ki oly nyelven, melyen akarja, s azon Istenét imádhatja, akiben hisz, a szerb szerbül, a német németül, s a zsidó héberül küldheti fohászát Istenéhez
4. A nemzet minden egyes fia bensejének, szívének érzelmeit, gondolatait szóban, írásban, nyomtatásban elmondhatja, kifejezésre juttathatja, s azért csakis önmagunk által hozott és alkotott törvényeknek vagyunk felelősek és alávetve.” (forrás: http://www.ebookextra.hu/album/267)